Ha a Gárdonyi név hallatán csak annyi ugrik be, hogy Egri csillagok, arról hogy kötelező, hosszú, unalmas és törökök, meg különben is: történelem? Kit érdekel! Nos, ha adnál még egy esélyt a magyar irodalom egyik legtermékenyebb írójának és nem veted meg a századelős hangulatot, sem a romantikát, akkor ideje megismerkedned Ó Idával.

Gárdonyi Géza (1863-1922) újság-, és drámaíró, költő és persze író. Leghíresebb történelmi regényei mellett a korai magyar lélektani regény remek darabjai is fűződnek nevéhez, írt regényt, novellát, verset, mesét és drámát; szerette Dosztojevszkijt, volt titkosírása, fordított Shakespeare-t és Victor Hugo-t, sírján pedig ez áll: "Csak a teste."

Az Ida regénye először 1920 áprilisa és 1921 augusztusa között jelent meg a Pesti Hírlap hasábjain, folytatásokban. Könyv alakban csak az író halála után, 1924-ben adták ki. A regényből 1934-ben és 1974-ben is készült filmváltozat. A mű alapötletét egy apróhirdetés adta. A házassági ajánlatban Ó Péter Ida nevű lányát és hozományát kínálja, az apróhirdetésre a sok kérő között Balogh Csaba festő, újságíró, szobrász is jelentkezik, akinek húga kártyás és alkoholista férje miatt kell a pénz, elkerülendő a családi birtok elveszítését. Az apának is jó oka van a lánytól való "megszabadulásra", új, lányánál is fiatalabb neje útjából akarja eltüntetni Idát.

Az alaphelyzetet felvázoló rövid első részt követően Ida klastrombéli életének bemutatása következik, ahonnan nem szokványos körülmények között kikerülve csöppen az ismeretlen férfival kötendő házasságba. Az ifjú pár közt hűvös a kapcsolat, egy éves együttélésre kötnek szűzies megállapodást, a társasági színészkedéstől eltekintve idegenekként viselkednek a másikkal. Elméletileg. A könyv második felében elhagyjuk Magyarországot és Münchenbe követjük a friss házasokat, ahol a korabeli festészet alakjai forgolódnak, rajtuk keresztül az alkotás folyamatát is bemutatja a maga is amatőr festő Gárdonyi.

Gárdonyi Géza (forrás: MEK)

Kétségtelen, hogy a regény romantikus, sőt szentimentális, szereplői (főleg Ida) pedig időnként kétségbeejtően szemérmesek és naivak, viszont semmiképpen sem csöpögős és mű, ráadásul Gárdonyi nyelvezete egy olyan magyar nyelv, amit újraolvasással és emlékezetünkbe idézéssel érdemes és muszáj életben tartani. Említettem, hogy a pár tagjai közötti idegenkedés csak elméleti, nem árulok el óriási titkot azzal, hogy kettejük között természetesen fokozatosan megszűnik a távolságtartás és lassan szerelem bontakozik ki a lapokon, ám a közeledés nagyon aprólékos. Ezt kíséri a már említett naivitás és szemérmeskedés, megspékelve egy kiadós félreértéssel, ami idegesíthet is (és meg is teszi), de összességében mégis inkább bájos, ahogyan a kötet egésze is az.

A cselekmény csúcspontján egyébként néhány oldalon át igen váratlanul még a legjobb krimiket meghazudtoló izgalmak és fordulat is színesítik ezt az amúgy értékes, könnyed és szórakoztató művet, melyet elolvasva aki eddig is kedvelte Gárdonyit, még jobban megszereti; aki pedig idegenkedett tőle, biztosan változtat a véleményén.

10/10

Gárdonyi Géza: Ida regénye
320 oldal
Kossuth Kiadó, 2012.