Scott Westerfeld ifjúsági steampunk trilógiájának első kötete, a Leviatán tavaly novemberben jelent meg az Ad Astra kiadó gondozásában. Az alternatív múltban játszódó történet garantált szórakozást nyújt 10-99 éves korig, hiszen itt az első világháborút génmódosított állatokkal vívják harci gőzgépek ellen.

Scott Westerfeld (1963-) amerikai sci-fi és ifjúsági író. A Leviatán-sorozat mellett Csúfok című disztópikus trilógiája tartozik leghíresebb munkái közé. Pályája kezdetén zeneszerzőként dolgozott, disztópiái, cyber- és steampunk témájú kötetei mellett írt már hard sci-fit is. 2001-ben vette feleségül a szintén ifjúsági szerző Justine Larbalestiert, akivel New Yorkban és Sydneyben él.

A 2009-es Leviatán 1914 Európájában játszódik, de ez egy másik kontinens, mint amit a történelemkönyvek lapjairól megismertünk. Itt a trónörökös Ferenc Ferdinánd és felesége, Chotek Zsófia grófnő meggyilkolása után frissen kirobbanó első világháború a barkácsok és a darwinisták között zajlik: előbbiek óriási, gőzzel hajtott gépekkel, utóbbiak pedig genetikailag módosított mutáns teremtményekkel harcolnak. Ebben az alternatív múltban Charles Darwin felfedezéseit követően teljes gőzzel beindult az életfonalak keresztezésével foglalkozó tudományág, melynek eredményeképpen különféle kreált teremtmények jöttek létre. A barkácsok és darwinisták között egyfajta ideológiai, filozófikus törésvonal is húzódik: míg előbbiek a gőz, az olaj és az acél erejére esküsznek és istenkáromlásnak tartják a darwinista tudományokat, utóbbiak az új fajokra alapozzák országaik fejlődését. A sajátos világ megértését egy gyönyörű Európa térkép is segíti a kötet elején: míg Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország és Szerbia darwinisták; Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és az Oszmán Birodalom barkácsok; a többi ország pedig semleges szerepet tölt be.

Az ifjúsági regény két főhőse Sándor herceg, a meggyilkolt Ferenc Ferdinánd és Zsófia grófnő kitalált fia, valamint Deryn Sharp kadét, egy lány, aki magát fiúnak kiadva belép a brit légierőbe, azaz az aeronauták közé. Ők ketten hasonló korúak - tízes éveik közepén járnak - és hasonló személyiségek is, nagy veszteségek érték őket. Látszólag ellentétes oldalon állnak, útjaik mégis keresztezik egymást. A cselekmény két szálon fut: felváltva látjuk az eseményeket Sándor és Deryn nézőpontjából, ez végig fenntartja a történet feszültségét, izgalmassá téve azt.

A keményfedeles, Vass Richárd tervezte - és az összes külföldi kiadásnál fényévekkel szebb - borító, és Keith Thompson gyönyörű, szuggesztív, önmagukban is műalkotás számba menő illusztrációi segítenek Westerfeldnek a magával ragadó hangulat kialakításában. Egyébként a századelős korhangulat, a különböző - gyakran kitalált - technikai vívmányok, valamint az írás stílusa is Jules Verne legjobb kalandregényeire emlékeztető atmoszférát teremt, amit képtelenség nem szeretni. A történetben előrehaladva eszembe jutott, hogy tizenévesként olvasva imádtam volna ezt a világot, aztán rájöttem, hogy milyen hülyeségeket gondolok, hiszen így is imádtam.

forrás: Keith Thompson Art

A regény pozitívuma, hogy talán felkeltheti a fiatalok érdeklődését a történelem iránt, bár kétségtelen, hogy a valóságban aránylag kevesebb bálna léghajó, vagy birodalmi viharjáró akadt a múltban. A szerző remekül szövi egybe a történelmet a fikcióval, az utószóban tételes, világos magyarázatot is ad, hogy történetében mi valós és mi kitalált. Westerfeld a trilógiaindítóval egy új világot épít fel, ahol aeronauták, nagyeszűek, hidrogénszaglászok, lépegetők, flechette-denevérek, repülő medúzák vagy bálnák teljesen megszokottnak számítanak, nem mellesleg egytől egyik rendkívül ötletesek. Az új teremtményekhez új kifejezéseket is találni kellett, pusztán a fordítás ismeretében is kijelenthető, hogy ezek átültetését a fordító, Kleinheincz Csilla jól oldotta meg, fülbemászó és emlékezetes szavakat kreálva.

A Leviatán univerzuma egy sajátos világ, ahol állatszerű gépeket gyártanak, másrészről viszont olyan új állatokat kreálnak, melyeket gépiesen "gyártanak" le. A két főhőst remek mellékszereplők támogatják kalandjaikban: Otto Klopp, Volger gróf, dr. Nora Barlow, Newkirk, vagy Mr. Rigby egyaránt színes és jól kitalált karakterek. A kötetet nehéz letenni, a különleges világ és az érdekes szereplők mellett csavaros és izgalmas cselekmény jellemzi, no meg sok illusztráció és nagy sorközök: mégis csak egy vérbeli ifjúsági regényről van szó.

A Leviatán remek sorozatindító kötet, melyben a hangulatos, egyedi és izgalmas történet keveredik a lenyűgöző kivitelezéssel és a szép illusztrációkkal. Ezek a jellemzők együtt nagyon jó olvasmányélményt, egy varázslatos könyvet eredményeznek, amit kamaszkorban lévő emberkéknek ugyanúgy erősen ajánlok elolvasásra, - hogy ha eddig nem olvastak, ezután ez megváltozzon, ha pedig már eddig is sok könyvet vettek a kezükbe, talán még többször tegyenek így - mint játékos kedvű felnőtteknek, akik ifjúságuk kalandregényeinek újrafelfedezésére vágynak. Bárki veszi is kezébe a könyvet, gondoskodjon a könyvfesztiválra megjelent második rész, a Behemót beszerzéséről, mert a Leviatán becsukása után garantáltan ellenállhatatlan vágyat fog érezni, hogy azonnal visszatérjen Westerfeld lenyűgöző világába.

A kötetet köszönöm az Ad Astra Kiadónak!

10/10

Scott Westerfeld: Leviatán
540 oldal
Ad Astra, 2012.
Fordította: Kleinheincz Csilla
Eredeti cím: Leviathan