A Lanzarote a ma nyitó XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégének, Michel Houellebecq-nek alig 100 oldalas kisregénye a XXI. század hajnaláról, melyet a fesztiválra jelentet meg a Magvető. A könyv egy Kanári szigeteki utazásról mesél kiadós pesszimizmussal, szexualitással és cinizmussal kísérve, vulgáris kifejezésekkel tarkítva. 18 éven felülieknek.

Michel Houellebecq (1958-) francia író, költő, nevét így ejtjük. Réunion szigetén született, mely az Indiai-óceánban fekszik, nem messze Madagaszkártól. Szülei lemondtak róla, anyja Brazíliába költözött új fiújával, ő pedig hatévesen került Franciaországba nagymamájához, akinek leánykori nevét viseli írói álnévként. Később egy bentlakásos gimnázium tanulója lett, nagy hatással voltak rá a brit horroríró, H.P. Lovecraft művei, akiről könyvet is írt. Ezt követően az Agrártudományi Főiskolán tanult, ahonnan 1980-ban diplomázott agrármérnökként. Kétszer nősült, mindkétszer elvált, egy gyermeke van.

A Budapesti Könyvfesztivál első napján pódiumbeszélgetésen vesz részt az író, majd délután 5-től Tarlós István főpolgármester adja át neki Budapest Főváros Önkormányzata és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők egyesületének díját. A második és harmadik napon, pénteken és szombaton előbb 17 és 18 óra között, majd fél hattól fél hétig dedikál a Magvető standján. A munkáit gondozó kiadónál eddig magyarul megjelent művei: Elemi részecskék (2001), A csúcson (2003), Egy sziget lehetősége (2006), A térkép és a táj (2011). Houllebecq műveire jellemző a kiábrándultság, a pesszimizmus és a nihilizmus, a szexualitás nyílt és realista ábrázolása, valamint a politikai korrektség teljes mellőzése: többször illették már iszlamofóbia és rasszizmus vádjával is.

A 2002-es Lanzarote főhőse tipikus houellebecq-i alak: középkorú, cinikus, nihilista, pesszimista, a politikai korrektséget mellőző figura, aki a 2000-es év kezdetén befizet egy útra a Kanári szigetekre, azon belül is Lanzarote szigetére, ahol nem sok minden akad a vulkáni talajon, kaktuszokon (amit a szép minimalista borító is igazol) és turistákon kívül. Utóbbiakról a főhős alaposan meg is mondja a véleményét, igen szórakoztató módon megkapják a magukét a franciák, a németek, a belgák, a britek, az amerikaiak, az olaszok, a spanyolok, de még a norvégok is. A véleményekben egy a közös: természetesen mindegyik negatív és elítélő, a sztereotípiák legátfogóbb alkalmazása mellett.

A sziget tájának felperzselt és kihalt sivársága az Üvöltő szeleket idéző mértékig harmonizál a szereplők lelkivilágával, akik a fejlett világra jellemző problémákkal "küzdő", helyüket kereső és az életen átsodródó, sivár lelkivilágú alakok. A kisregényt jellemzi a szókimondó, vulgáris beszéd, mely meghatározott időközönként újra és újra felbukkanva tökéletesen a helyén van: remekül jellemzi az ábrázolt főhős karakterét, és nem egy esetben humorforrásként is szolgál. Houellebecq kiválóan mutatja be ezt a kiábrándult és értékeit vesztett alakot, aki hasonlít is a szerzőre: nem tudom, hogy kinek az ötlete volt a facebookos mém, a Kiábrándult értelmiségi arcának a francia írót választani, de a döntés telitalálatnak bizonyult.

Michel Houellebecq

Enyhe spoilerezést magamra vállalva szólnék arról, hogy a rövid történetben többször is előfordul szexjelenet, méghozzá nem is akármilyen: biszexuális gruppen, igen realisztikus, pornográfiát idéző ábrázolásban. Akinek a szexualitás legnyíltabb ábrázolása egy könyvben, vagy az olyan leírt szavak, mint punci, picsa, baszás vagy sperma kiverik a (elnézést) biztosítékot, azok ne nagyon vegyék kezükbe a kötetet, mint ahogyan ez 18 éven aluliaknak sem ajánlott. Ha a szerző stílusában fogalmaznék, azt írnám, hogy nincs csodálkozni valónk a szex, arrogáns PC-hiány és csúnya beszéd láttán: mégis csak egy franciáról beszélünk.

Houellebecq és regényei megosztják az embereket, mindent lehet, kivéve közömbösnek maradni iránta. Aki azonban az elkerülhetetlenül közönséges körítésen túllépve végigolvassa  a Lanzarote alig száz oldalát, jól fog szórakozni. A szerző humorral és a napjainkban idegesítően életidegen mértékig túlzásba vitt politikai korrektséget mellőzve mutat be hajszálpontosan egy kiégett, kiábrándult, szókimondó, pesszimista és cinikus karaktert. Utóbbit mi sem bizonyítja jobban, hogy olvasás közben több ismerősöm nem túl pozitív jellemvonását is felfedezni véltem benne. A könyvbe a kiadó honlapján bele is olvashatunk.

A kötetet köszönöm a Magvető Kiadónak!

10/9

Michel Houellebecq: Lanzarote
96 oldal
Magvető Kiadó, 2013.
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Eredeti cím: Lanzarote