Múlt csütörtökön és pénteken (március 14-15.) különleges eseményre került sor a budapesti Akvárium Klubban és a Design Terminálban. Előbbiben 14-én este közel ötezer kötetet állítottak ki középen kinyitva, egy világító rudat téve a gerincükhöz; utóbbiban pedig másnap mindenki kedvére válogathatott az új és használt könyvek között, majd ingyenesen haza is vihette azokat.

A NEON program keretében az eredeti tervek szerint 14-én este az Akvárium előtti lépcsőre helyezték volna ki a köteteket, ám a tavaszinak nem mondható időjárás közbeszólt, így az eső, hó és szél elől zárt térbe kellett áthelyezni a programot, az Akvárium koncerttermébe. Másnap délelőtt 10 órától a klub melletti épületben, a Design Terminálban pakolták ki a köteteket, ahonnan bárki magával vihette, ami megtetszett neki.

Az esti programon nem tudtam részt venni, ám 15-én néhány perccel a meghirdetett 10 órás kezdés után már beléptem a Design Terminál ajtaján: a hóviharban is könnyű volt észrevenni a padlótól a plafonig érő ablaktáblákra pingált, rikító színben pompázó "NEON" feliratot. A teremben ekkor még főleg csak a szervezők tartózkodtak, egytől egyig egyetemista fiatalok, neonzöld színű, NEON feliratú pólóban, mellkasukon kokárdával. Tevékeny pakolásba temetkeztek: asztalokra, és a padlóra terített ponyvákra rakták ki épp a több ezer kötetet, miközben a hangszórókból felcsendülő Mumford & Sons (piros pont a zenei felelősnek) dalok biztosították a háttérzenét.

Az egyik szervező lánytól érdeklődtem, hogy lehet-e már válogatni, mosolyogva válaszolt: nyugodtan vigyem el, ami megtetszik. Nekem több sem kellett, belefeledkeztem a válogatásba. Jobbnál jobb köteteket találtam, de ugyanazt tapasztaltam magamon, amit a többi - ekkor még 10-nél is kevesebb - látogatón: egyszerűen hihetetlennek tűnt, hogy most akkor tényleg innen bármit el lehet vinni ingyen. Úgy terveztem, hogy alaposan körbenézek, és a legjobb könyvet választom majd ki, mégis csak pofátlanság lenne zsákszámra elhordani a nagylelkűen felajánlott új és használt könyveket. Egy hölgy félősen érdeklődött mellettem egy másik szervezőtől, hogy esetleg egynél több kötetet is elvihet-e, azonnal érkezett a mosolygós válasz: nyugodtan vigye el amit csak szeretne. A kijelentést követően mintha átszakadt volna valamiféle gát a válogatókban, és amikor már három súlyos kötettel a kezemben egyensúlyoztam a földön heverő könyvek között, észrevettem, hogy van, aki már 10-15 kötetet szorongatva, szélesebbnél szélesebb mosollyal az arcán válogat.

A választék egyébként nagyon széles és vegyes is volt egyben, a használt tizedikes nyelvtankönyvtől és magyar-francia szótártól kezdve, a több tízéves szépirodalmi köteteken át, a kiadók által felajánlott új könyvekig. A szervezők felhívására ugyanis nemcsak magánszemélyek és könyvtárak, de több könyvkiadó is felajánlott köteteket, a helyszínen látott mennyiséget tekintve ezek sorából kiemelkedett a Kossuth, a Park és a Libri Kiadó, ők hárman különösen sok példányt adományoztak az akciónak.

Alig egy órányi válogatás után fájó szívvel és kilenc könyvvel kellett egy kötelező elfoglaltság miatt távoznom, de gondoltam ha lesz időm, még visszatérek, bár úgy sejtettem néhány órán belül nem sok könyv marad majd. Kora délután aztán visszaküzdöttem magam a kisebb hófúvásokon keresztül az Erzsébet térre, és legnagyobb megrökönyödésemre még ekkor sem volt 20-30 válogatónál több a teremben, a könyvek száma is alig csappant meg. Ekkorra többen már kész könyvhalmokat tornyoztak maguknak egy-egy félreeső sarokban, voltak akik kartondobozokat pakoltak tele irodalommal. Ezek után kevésbé éreztem magam kínosan, hogy további többórás nézelődést követően összesen 29 kötetet hoztam magammal; egy idő után már bőven volt lehetőségem rokonoknak és barátoknak is gyűjtögetni a kötetekből. Amennyire sikerült megfigyelnem, időről időre egy-egy kedves szervező is körbenézett, ellenőrizve a felhozatalt, begyűjtve néhány érdeklődésre számot tartó könyvet.

Ottlétem alatt talán 50 főnél egyszer sem volt több látogató a helyszínen, bár azért három óra felé már megsokasodtak az olvasás szerelmesei. Miután egyre fáradtabban nyugtáztam, hogy ennél több könyv már nem fér a nálam lévő két szatyorba, és rájöttem, hogy a köteteket valahogy még haza is kell cipelni, furcsán enyhe lelkiismeret furdalással, két könyvekkel teli szatyorral és egy széles mosollyal távoztam a Design Terminálból. A két szatyor végül még hasznomra is volt: akármennyire is szeretett volna, a szélnek így sehogyan sem sikerült felborítania hazafelé.

Az esemény megszervezéséért és lebonyolításáért köszönet illeti a NEON szervezőit, ahogyan a könyveket felajánló könyvtárakat, magánszemélyeket és kiadókat is, utóbbiak kifejezetten pozitív csalódást okoztak nagyfokú adakozó kedvükkel. Remélhetően lesz még hasonló rendezvény, amikor a kellemesebb időjárás és a nagyobb hírverés hozzájárulhat ahhoz, hogy ne ilyen méltatlanul kevés látogatója legyen egy ilyen remek olvasásnépszerűsítési akciónak.

A videó első felében az egyik szervező nyilatkozik a NEON-ról

Fotók: NEON Budapest