Adott a világ legjobb angol könyvcíme, amit még kimondani is élvezet, aztán egy különleges történet, főszerepben egy kisfiúval, aki a 9/11-es támadásokban vesztette el édesapját, végül a különleges formaiság. Ezek együtt olyan jó regényt eredményeznek, amilyet ritkán olvas az ember, és egy csapásra megérti az egekig magasztaló véleményeket.

Jonathan Safran Foer (1977-) fiatal amerikai író, akit már első műve, a 2002-es Everything is Illuminated (Minden vilángol) ismertté tett. Ezt még nem olvastam, de ha csak fele olyan jó mint a bejegyzés témájául szolgáló könyve, akkor nagyon gyorsan el kéne kezdeni. Azóta három másik könyve jelent meg, köztük a 2005-ös Extremely loud and incredibly close, mely magyarul Rém hangosan és irtó közel címmel jelent meg a Cartaphilusnál. A műből tavaly filmet is forgattak, Thomas Horn, Tom Hanks és Sandra Bullock főszereplésével és a legjobb film kategóriában Oscar-díjra is jelölték.

A történet főhőse Oscar, a kilencéves kisfiú aki 2001. szeptember 11-én vesztette el édesapját, akitől utolsó fennmaradt emlékei az üzenetrögzítő által felvett utolsó telefonhívások, melyek a tragédia idején érkeztek. Oscar egyik nap apja szekrényében egy borítékot fedez fel, benne egy kulccsal, rajta egyetlen szóval: Black. Nem tehet mást, nekiindul és egyesével kezdi felkeresni a New York városában található Black családnevű embereket. Nem kis feladat, főleg azt figyelembe véve, hogy retteg a tömegközlekedéstől, így mindenhova gyalog megy.

A cselekmény két fő szálból épül fel, ezek a szálak a mű legnagyobb részében egymás mellett vezetnek, néha nem is értjük mit keresnek ugyanabban a könyvben, majd lassanként újra és újra összekapcsolódnak, egy csapásra megértetve mindent az olvasóval. Az egyik szál Oscar útja, kutatása apja titka után, a másik pedig nagyszülei múltbéli, nagy hatású drámája.

A mű erőssége az egyedi formaiság: sok kép díszíti a kötetet, ezek általában azt ábrázolják, amit Oscar éppen lát, illetve egy ízben egy lenyűgöző megoldással külön történetmesélő szerep jut az egyik fotónak, valamilyen vasmarokszerű szorítást okozva olvasója mellkasában. A képek mellett különféle írásformák, sőt, belefirkálások is szerves részei a műnek, mindennek saját szerep jut. A formaiság mellett kiemelkedik a briliáns nyelvezet, a harmincas Foer ha kell 9 éves gyerekként, ha kell idős nagyszülő bölcsességével ír. Nem úgy, mintha ő lenne, egyenesen eggyé válik szereplőivel. Oscar frappáns találmányaival, melyeket "feltalál", amikor szabadjára engedi gondolatait, vagy az idősebb Thomas Schell, a nagypapa rohanó folyamként ömlő, vég nélkülinek tetsző mondataival.

A cselekmény hátterében mint fenyegető árnyak húzódnak meg történelmi tragédiák, a 9/11-es terrortámadás, mely a leghangsúlyosabb, aztán Drezda második világháborús bombázása, sőt, egy ponton még Hirosima és Nagaszaki is felbukkan. Az események a felelősök és az áldozatok köreit szemlélve a szerző arányérzékét dicsérik. Oscar karaktere szeretni- és szánni való, végigizguljuk érte az egész könyvet, hogy aztán annak letétele után is még sokáig velünk maradjon alakja és története.

A mű lecsupaszított üzenete, hogy soha ne féljünk kimondani, ha valakit szeretünk, hiszen soha sem késő, illetve előfordulhat, hogy holnap már az lesz, hiszen nem tudhatjuk mi vár ránk. Ez így önmagában egy giccses és szájbarágós Coelho-könyv sűrítménye is lehetne, de szerencsére ez a kötet messze nem az. A könyv szentimentális, de a legjobb történetek sajátjával rendelkezik: nevetni és sírni is tudunk rajta, ezáltal pedig pontosan olyan, mint maga az élet.

A regény egyszerűségével is mélységesen megindító és fájdalmas, eredeti nyelven való elolvasását minden angolul tudónak ajánlom, nagyon illenek hozzá a szavak, a cím "extremely" és "incredibly" jelzői Oscar - gyerekekre jellemző - szavajárásában is gyakran előbukkan, vissza-vissza utalva ezzel a címre. Nem tudom, hogy ezeket a sajátságokat mennyire tudta megőrizni a fordítás, de úgy érzem gyorsan megtudom majd, ezek után nem hagyhatom ki a magyar változatot sem, hiszen egyik kedvenc könyvemmé vált ez az igazán különleges mű.

10/10

Jonathan Safran Foer: Extremely Loud & Incredibly Close
326 oldal
Penguin Books, 2005.