Az idei várólista csökkentés keretein belül került terítékre a XIX. század nagy romantikus mesélőjének, és talán a legolvasottabb francia írónak leghíresebb műve. Ennek köszönhető, hogy minden bizonnyal elbuktam a tervezett könyvek olvasásának teljesítését, de ez majd egy másik bejegyzés témája lesz.

Alexandre Dumas (1802-1870) történelmi kalandregényeiről a legismertebb, a Monte Cristo grófjának megalkotása mellett neki köszönhetjük - többek között - Atos, Portos, Aramis és D'Artagnan létét is, valamint kalandjaik tengernyi filmes feldolgozását. Első, felületes keresésre is nyolcféle filmadaptációját találtam Monte Cristo történetének, ennél valószínűleg sokkal több készült el az évek során.

Az először 1845-ben megjelent regény cselekményét részletekbe menően nem ismertetném, egyrészt mert általában ettől amúgy is tartózkodom a bejegyzésekben, másrészt pedig mert valószínűleg - többé-kevésbé - úgyis mindenki ismeri, hiszen ha a könyvet nem olvasta is, legalább az egyik filmváltozattal biztos találkozott a közszolgálati adók valamelyik ünnepi műsorának részeként. Nagyon röviden összefoglalva a történet főhőse a szép jövő előtt álló fiatal tengerész, Edmond Dantés, aki pont esküvője napján válik gonosz cselszövés áldozatává és kerül If várának börtönébe. Itt aztán egy nagyon fontos barátot szerez, majd a regény hátralévő, nagyobb részében immár Monte Cristo grófjának mesterien megkomponált bosszúállását követhetjük nyomon. Ha valaki ennyit tud a cselekményről, az máris előrébb jár, mint én tettem az olvasás előtt, ugyanis - szégyen vagy nem - soha egy filmfeldolgozást sem láttam, a történetből is annyit sejtettem, hogy egy börtönnek, majd az onnan történő szökésnek komoly szerepe van benne, ami valljuk be, nem túl sok.

Az ifjúsági regények között helyét megálló hangsúlyosan romantikus kalandregény évekkel ezelőtt olvasva még jobban tetszett volna, és egy realisztikus, a romantikát háttérbe szorító műként akár egyik kedvenc könyvemmé is válhatott volna, de nem abban a korban született, ami ezt lehetővé tenné. A cselekmény alakulása, a karakterek személyisége és tulajdonságai, a párbeszédek, a történet lezárása, valamint az egzotikum nagyfokú szerepeltetése mind a romantika korstílusának jegyeit hordozza magán, melyek így együtt már túl soknak bizonyulnak az ifjonti idealisztikus szemléletből kinövögető olvasó számára.

A rendkívül lassan kibontakozó, újabb és újabb szereplőket elénk táró cselekmény hátterében a tökéletesen kidolgozott bosszú húzódik meg, de emellett a Gondviselés és a megbocsátás is nagy szerepet kap, hiszen a revansnak akad túlélője is. A messzemenően összetett és egymásba kavargó szálak alaposan kimunkáltak, sajnos nem tudhatjuk, hogy ez Dumas-t dicséri-e, hiszen az író előszeretettel alkalmazott strómanokat műveinek létrehozásakor, akik előre felvázolták a cselekményt, a szerző pedig a részleteket és a párbeszédeket dolgozta ki. Egy ponton túl ezek az összefonódások is már a realitástól messzire elrugaszkodott romantikának tudhatók be.

Az Edmond Dantésből Monte Cristo grófjává vedlett főhős alakja telitalálat, már puszta megjelenése a színen is hangulatot ad a jeleneteknek, hűvős és nyugodt modora és az események alakulásának kézben tartása miatt a misztikus titokzatosság légköre lengi körül, amitől időnként egy - a mai olvasó számára - régimódi vámpír alakjához hasonlít, ez a párhuzam egyébként a regényből sem hiányzik.

A regénymonstrum romantikával ugyancsak átitatott üzenete, hogy mindig győz a jó, és a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket. Ezen túl arra is felhívja a figyelmet, hogy mi mindenre jó a pénz, így tárgyak, különféle értékek vagy bosszú megvásárlására; de arra is, hogy mi mindenre nem jó: nincs az a vagyon, amin a szerelem, a szeretet és az őszinte megbocsátás megvásárolható lenne.

A bevezető sorokban említettem, hogy a várólista csökkentésem sikeres teljesítésének elmaradását nagyban köszönhetem Monte Cristo grófjának, ugyanis három teljes hónapon át olvastam a regényt, valamiért borzasztóan lassan tudtam csak haladni vele, annak ellenére, hogy tetszett. Olyan mint valami jobbfajta, különleges édesség: kis adagokban ízletes, egyszerre sokat azonban nem lehet belőle fogyasztani, mert megfekszi a gyomrot. Mindenképpen érdemes volt elolvasni, de még egyszer nem tenném. Ha egyszer majd a történet felelevenítésére vágyom, előveszem valamelyik filmváltozatot: egyszer azokat is látni kell.

A Magyar Elektronikus Könyvtár adatbázisában elérhető kiadást olvastam, e-könyv formában. Az első képen az Európa Könyvkiadó 2011-es, kétkötetes kiadása, a másodikon a mára turistalátványosságnak számító If vára látható.

10/9

Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Fordította: Csetényi Erzsi
A fordítás alapjául szolgáló mű: Alexandre Dumas: Le comte de Monte-Cristo