A világhírű norvég krimiszerző áprilisban Budapesten dedikált új bűnügyi története, a Denevérember megjelenése kapcsán. A Párizsi Nagyáruház Lotz-termében így én is aláfirkanthattam vele magyarul most megjelent könyvét, mely esetében nem csak a külcsín, de a belbecs is eltér a megszokottól: a cselekmény egy eszelős doktor új találmánya, a pukipor körül bonyolódik.

Jo Nesbø (1960-) igen népszerű hazánkban is, a legtöbben eddig Harry Hole főszereplésével íródott krimijeiről ismerhetik, melyek részét képezik a mostanában tapasztalható "skandináv krimik" nyomásnak, amit a könyvfesztiválon is tapasztalni lehetett. Én még egy Nesbø regényt sem olvastam ezelőtt, így sajátos módon elsőként pont egy gyerekregényt olvashattam tőle.

A Doktor Proktor pukipora ugyanis gyerekregény, bár ezt a cím is sejtetni engedi. Az 1997-ben útnak indult krimifolyam után 2007-ben jelent meg először a könyv Norvégiában, melyet azóta két másik is követett. Utóbbiak kiadását őszre, illetve jövő tavaszára tervezi az újonnan alakult Kolibri Kiadó, a Libri Kiadó gyerekkönyv-felelőse.

A kötet borítója kedves, szép és nagyon színes, vidámságával megragadhatja a gyermeki tekinteteket, az igényesség pedig talán meggyőzheti szüleiket a vásárlás helyességéről, talán még azon ősöket is, akik a "puki" szó láttán azonnal elfordulnának a regénytől. Érdekes kérdés ez a könyv kapcsán, hiszen a témaválasztás rendkívül abszurd, és igen, olyan szavakkal is találkozhatunk a kötetben mint "fingás", vagy "fingonauta".

A rövid és amatőr véleményem ezzel kapcsolatban az, hogy ne hagyjuk a gyerekeket magára a könyvvel, - bár szerintem azt a korosztályt, akinek a könyv szól, semmilyen kötettel nem szabadna magára hagyni - értem ezalatt azt, hogy jó, ha a témaválasztás miatt a gyerek megbeszélheti kedves szüleivel az olvasottakat. Talán egy ilyen beszélgetés alkalmával azt is meg lehet állapítani, hogy ugyan vicces dolog ez a végtelen pukizás, de azért a hétköznapokban igyekezzünk mellőzni a fingós témát. Jobban belegondolva ez az egész elmaradott vágyálomnak tűnik, belegondolva a gyerekek egymás közti "beszélgetéseibe" manapság...

Beszéljünk inkább a könyvről! A kötet igazán olvasóbarátnak mondható, különösen igaz ez az ifjú könyvforgatókra. A lapok szellősek, a betűméret nagy, akárcsak a sorközök is, emellett gazdag és egyszerű illusztráció segíti és színesíti (elég nagy képzavar ez fekete-fehér rajzok esetében) a regényt. A történet ennek megfelelően elég egyszerű: Doktor Proktor, az őrült professzor feltalálja a pukiport, majd két kisgyerek, Bulle és Lise segítségével kalandos bonyodalmakba keverednek.

A cselekmény meséhez hűen egyszerű és tanulságos, a karakterek is kellően egysíkúak, itt mindenki jó vagy gonosz. Ebben egy sajátos skandináv, környezettudatos vonás is megfigyelhető: a gonosz ikrek gonosz apukája annyira gonosz, hogy nem átall gonosz, kipufogógáz-eregető Hummerrel járni. A történet érdekes, fordulatos és a gyerekek számára időről időre kacagtatónak is bizonyulhat.

A Doktor Proktor pukiporával Nesbø remekül beleillik a gyerekkönyvek fogalmazásmódjába és jellemzőibe, emellett krimiíró énjét sem tudja levetkőzni, - időnként szinte láttam magam előtt, amint egy-egy történés megírása után gonoszkodva elvigyorodik - de nem is kell, hiszen ezért szeretik a legtöbben olvasni a könyveit.

A kötetet köszönöm a Kolibri Kiadónak!

10/8

Jo Nesbø: Doktor Proktor pukipora
258 oldal
Kolibri Kiadó, 2012.
Fordította: Petrikovics Edit
A fordítás alapjául szolgáló mű: Jo Nesbø: Doktor Proktors Prompepulver