Először az összesen 11 Oscar-díjra jelölt új Scorsese-filmről hallottam, aztán még mielőtt utánaolvastam volna a történetnek, kiderült, hogy ez egy könyv adaptációja. Így jutottam el Brian Selznick formabontó művéhez, melynek olvasásához gyanútlanul nekiállva még nem sejtettem, hogy az egyik legkülönlegesebb olvasmányélmény vár rám, amiben valaha is részem volt.

Egy korábbi bejegyzésben már beharangoztam a Nyitott Könyvműhely utódjának, a Libri Kiadónak idei első, február 9-i megjelenését, A leleményes Hugo Cabret-t. A kortárs amerikai író, Brian Selznick (1966-) eddig illusztrátorként dolgozott, ez első önálló műve és remélhetőleg nem az utolsó. Először 2007-ben jelent meg a könyv, most pedig végre hazánkba is eljutott és magyarul is olvasható.

A filmadaptáció Martin Scorsese nevéhez fűződik, 11 Oscar-jelöléséből múlt vasárnap összesen ötöt (legjobb operatőr, látványtervezés, vizuális effektusok, hangvágás, hangkeverés) zsebelt be, mint látható az igazán nagy kategóriák jelölései (legjobb film, rendező, filmzene, adaptált forgatókönyv) beváltatlanok maradtak. A forgatókönyvet John Logan jegyzi, a film nevesebb szereplői pedig - a két gyerekszínész mellett - Jude Law, Ben Kingsley, Christopher Lee és Sacha Baron Cohen.

A történet főhőse Hugo Cabret, aki egy forgalmas párizsi vasútállomáson él, titokban, ahol több véletlenszerű eseménynek köszönhetően ő felel az állomás óráinak működéséért. Egy füzet és az abban található különböző rajzok, melyek egy titkot rejtenek összefűzik sorsát egy pályaudvari játékboltoséval és egy könyvmoly kislányéval, aminek eredménye egy nem túl bonyolult, de nagyon szerethető és kalandos mese, vidámsággal és szomorúsággal.

A művet és szereplőit is áthatja a különféle mechanikus szerkezetek, gépek, valamint a filmek szeretete. A mozi és a filmkészítés a történetben is nagyon előkelő helyet foglal el, de erről többet nem is írnék, elkerülve a spoilerezést.

A regény legnagyobb különlegességét formája adja, hiszen nem is nevezhető tisztán regénynek. Természetesen az, de a szöveg mellett a rajzok (a szerző 284 gyönyörű grafitrajza) és a fekete-fehér képek (századelős filmek jelenetei) ugyanolyan szerves részét képezik a cselekménynek, sőt, a terjedelmet tekintve több a képi elem, mint a szöveg. A kiadás önmagában is nagyon szép, - dicséret illeti a kiadót az eredeti kiadás borítójának megőrzéséért - de a rajzok ezt az esztétikai értéket tovább emelik, némelyik önálló művészeti alkotásként is megállná a helyét.

A sajátos forma nagyon különleges olvasmányélményt biztosít. Mivel A leleményes Hugo Cabret gyakorlatilag egy regény, egy film és egy képregény sajátos keveréke, a művet kézbe fogva olyan érzésünk támad, mintha - kis képzavarral élve -  egy filmet olvasnánk. Remekül kiválasztott jeleneteket emelt ki a szerző a történetből, rajzolt meg és illesztett be a szövegbe. Ezzel az olvasás semmihez nem fogható élményét újraértelmezve, miszerint az olvasott szöveg alapján mindenki egyedien képzelheti el a helyszíneket és történéseket, ebből néhányat a saját gondolatvilágából elénk tár, nem is akárhogyan. Kritikaként megfogalmazódhatna, hogy ezzel valami elveszik az élményből, hiszen az író által elképzelt világ közvetlenül megjelenik előttünk, kiszorítva ezzel saját képzeletünket, ám ennek éppen az ellenkezője igaz: a szerző rajzai annyira szépek és hangulatosak, hogy szívesen átvesszük őket, hogy ezeket továbbgondolva elevenedjen meg előttünk Hugo története.

"- Belegondoltál már, hogy minden gépnek van valami célja? - kérdezte Isabelle-t. - Az egyiket azért csinálták, hogy megnevettessen, mint ezt az egeret itt, a másikat meg azért, hogy megmondja az időt, ahogy az órák, vagy hogy elbűvöljön, mint az automata. Talán ezért van az, hogy akárhányszor látok egy elromlott gépet, mindig elszomorodom: mert nem tudják tenni a dolgukat.
Isabelle felvette az egeret, újra felhúzta, és újra letette.
- Talán ugyanez van az emberekkel is - folytatta Hugo. - Ha elveszted a célod...az olyan, mintha te is elromlanál."

A leleményes Hugo Cabret-t különlegessége mellett az utóbbi idők egyik legfontosabb könyvének tartom, mégpedig formavilága miatt. A XXI. század gyermekei már az internet, az sms, tehát a sok kép, kevés és rövid szöveg világában nőnek fel, emiatt sokuk számára nehézséget jelent egy könyv elolvasása, nem is beszélve annak megkedveléséről. Selznick műve viszont remekül válaszol a korszak ezen jellemzőjére és könnyed, nagyon képi formájával és emellett a legjobb régi meséket idéző varázslatos történetével megnyerheti korunk gyerekeit az olvasásnak és ha ez sikerül neki, akkor nagyon hálásnak kell lennünk.

"- Néha-néha feljövök ide, akkor is, ha épp semmit nem kell javítanom, és csak nézem a várost. Szeretem, elképzelni, hogy az egész világ egyetlen, hatalmas gépezet. És tudod, a gépeknek soha nincsenek felesleges alkatrészei. Pontosan annyi és olyan alkatrészük van, mint amennyi szükséges. Hogyha pedig a világ valóban egyetlen nagy gép, akkor szerintem nekem is valami céllal kellett a világra jönnöm. Ami azt jelenti, hogy neked ugyanúgy kell, hogy legyen valami célod itt."

Formaiságán túl egyszerű, a cselekményben csak egy ponton felcsillanó, ám nagyon fontos mondanivalóval, üzenettel is bír a kötet. Ez pedig abban áll, hogy nincs felesleges ember, mindenki valamilyen céllal jött erre a világra és bár időnként mindenki elvesztheti a célját, "elromolhat", de mindent és mindenkit meg lehet és meg kell javítani.

Ez a könyv generációk kedvencévé válhat és generációkkal szerettetheti meg az olvasást, ha lehetőséget adunk rá. Ha szeretnénk, hogy egy szívünknek kedves lurkó örömmel forgassa a könyveket és ne kínszenvedéssel felérő kötelességnek érezze az olvasást, akkor születésnapra, karácsonyra vagy csak úgy adjuk a kezébe A leleményes Hugo Cabret-t. Tegyük ugyanezt, ha egy felnőttet emlékeztetni szeretnénk arra, milyen érzés volt gyereknek lenni.

A kötetet köszönöm a Libri Kiadónak!

10/10

Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret
544 oldal
Libri Kiadó, 2012.
Fordította: Dunajcsik Mátyás
A fordítás alapjául szolgáló mű: Brian Selznick: The Invention of Hugo Cabret