A huszadik század igazi arca alcímet viselő vaskos kötet - nem csak méretei miatt - megkerülhetetlen könyv Schmidt Mária legtöbb egyetemi vizsgájára történő felkészüléshez, így nekem is év végi és év eleji olvasmányommá vált. Nem bántam meg, egyedül azt sajnáltam, hogy bő másfél hét alatt kellett végigrobognom rajta.

Paul Bede Johnson (1928-) jelentős katolikus kortárs brit történész, író, újságíró. Johnson Manchesterben látta meg a napvilágot, majd Oxfordban tanult. Az '50-es években a New Statesman nevű politikai és kulturális hetilapnál dolgozott újságíróként, majd 1965 és 1970 között a lap szerkesztője is volt. Kezdetben baloldali beállítottságú volt, a '70-es évek végére Margaret Thatcher hívévé és meggyőződéses konzervatívvá vált. 1981 és 2009 között rendszeresen írt a The Spectator nevű konzervatív brit hetilapnak.

Napjainkban írásai többek között a brit The Daily Telegraphban, valamint az amerikai The New York Timesban, The Wall Street Journalben és a Forbes magazinban jelennek meg. Johnson emellett termékeny író is, több mint negyven kötete jelent meg különféle témakörökben, mint a kortárs történelem, művészet, utazás, történelem vagy vallás. Ezeken túl emlékiratokat és két regényt is írt.

Körmendy Zsuzsanna így ajánlja A modern kort annak fülszövegében:

„A húsz fejezetből álló könyv részletesen elemzi a század meghatározó eseményeit, különös tekintettel a totalitárius államok működésére, a bolsevik és a fasiszta típusú államrend kialakulására. Vizsgálódásai az egész világot érintő jelenségekre vonatkoznak, nem szűkülnek Európára. Külön elemzést szentel az Egyesült Államok huszadik századi történetének, az európai politikában játszott szerepének, és természetesen sem az afrikai, sem az ázsiai változások nem maradnak ki az analízisből. Paul Johnson műve nagyon sok információt tartalmaz, de stílusa révén mégis élvezetes, emészthető olvasmány. Aki ezt a művet türelmesen és figyelmesen végigolvassa, talán felelősségteljesebben fog viszonyulni a huszonegyedik századhoz.”

Nagy és egyben nehéz vállalkozás a huszadik - az emberiség történetének legeseménydúsabb, "leghosszabb" és legvéresebb időszaka - század történetének megírása, melyhez óriási tudás, műveltség és az események átlátásának képessége szükséges. Johnson mindhárommal kétségkívül rendelkezik, ezért igaza van Körmendynek az ajánlóban. A modern kor egy információkban rendkívül gazdag, sok apró részletet is megvilágító, ám mégis olvasmányos és élvezetet nyújtó kötet.

A szerző az első világháború végétől kezdve végigköveti az emberiség történetét egészen a '90-es évek végéig. A könyv először 1983-ban jelent meg, majd Johnson többször (1991, 1992, 1999) bővítette, kiegészítette. Ezt követően, ezeket már tartalmazva 2000-ben jelent meg a magyar kiadás. Az utólagos foltozgatás meglátszik a könyv utolsó fejezetein, míg néhol csak homályos - a jövőre vonatkozó - utalások szerepelnek a '80-as, '90-es évekről, máskor pontos adatokkal szolgál a szerző.

Ezek az egyenetlenségek elkerülhetetlenek, ám megtörik a könyv egységét, amit a korábbi fejezetekkel gondosan épít fel Johnson. A századeleji tudományos kutatásokból kiindulva, az erkölcsi relativizmusban meggyökeresedő totalitárius rendszerek bemutatásával többször is eljut a végkifejletig, ami általában tömegek lemészárlásával jár. A könyv erőssége, hogy nem korlátozódik Európára és az USA-ra, végig nagy szerep jut Kínának, Japánnak, vagy a volt gyarmati afrikai országoknak is.

Johnson jobboldali, katolikus és konzervatív, ez természetesen könyvén is nyomot hagy, hiszen a szerző az eseményeket saját magán átszűrve hatással van a végső szövegre. Ebben semmi kivetnivalót nem találok: mint tudjuk színtisztán objektív történetírás nem létezik, ahogyan színtisztán objektív ember sem. Sokan, sokféle kijelentéssel nem értenek majd egyet, de ez így természetes.

A kötet rendkívül alapos és a már említett egységes ív mellett néhol - az olvasmányos stílus mellett is - kissé unalmassá válik. Ennek bizonyos események túlzott részletezése (egyes gazdasági folyamatok vagy némelyik afrikai gyarmaton történtek) lehet az oka, míg más fontos történésekről túl keveset (második világháború), alig (1956-os magyar forradalom és szabadságharc) vagy egyáltalán nem (1944-es varsói felkelés) szól a szerző. Ha elnézőek vagyunk vele szemben és felismerjük, hogy milyen óriási munka egy közel ezer oldalas könyvet írni a huszadik századról, akkor beláthatjuk, hogy a hasonló hangsúlyeltolódások talán elkerülhetetlenek.

Johnson történészként egyformán ismerteti a jobb- és baloldali totalitárius rendszerek rémtetteit, melyek milliók kegyetlen halálához vezettek és emberként egyformán el is ítéli őket. Nem alkalmaz kettős mércét - ami napjainkban oly sok ember hozzáállására igaz. Johnson ezt mellőzi, ahogyan Körmendy is írja az utószóban, nem osztja azt a mentegető és visszataszító nézetet, miszerint "a kommunizmus jól indult, csak célt tévesztett." Ezzel szemben a könyv legérdekesebb és leghasznosabb szakaszai egyenesen azok, melyekben a szerző megvilágítja az olvasó előtt, hogy a különböző diktatúrák vezetői hogyan hatottak egymásra. Hogyan bátorította holdudvarának szinte teljes kiirtására Sztálint a Hitler nevéhez fűződő hosszú kések éjszakája, vagy a szovjet táborok hogyan ihlették meg Hitlert saját - ugyanúgy emberek halálát okozó - táborainak létrehozásában.

A modern kort érdemes kézbe vennie a huszadik század iránt érdeklődő olvasónak. Hibái ellenére mindenki számára nyújt majd új információkat és tanulságokkal is szolgál a kötet, ez pedig most, az új század hajnalán kifejezetten hasznos.

10/8

Paul Johnson: A modern kor
936 oldal
XX. Század Intézet, 2007.
Fordította: Berényi Gábor
Lektorálta: Körmendy Zsuzsanna
A fordítás alapjául szolgáló mű: Paul Johnson: Modern Times