Librarium

Librarium

George R. R. Martin: Királyok csatája

2012. január 23. - winrudi

A tűz és jég dala ciklus első könyvét (Trónok harca) befejezve szerencsére csak bő egy hetet kellett várnom, hogy nekikezdhessek a második kötetnek. Sajnálatos módon azonban a Királyok csatája majd' egy hónapig olvasmányom volt, hiszen a haladást olyan "jelentéktelen" események hátráltatták, mint a karácsony, a szilveszter vagy a vizsgaidőszak.

Az írót az első kötetről írt bejegyzésben már röviden bemutattam a kedves olvasóknak, így most nem ejtenék szót Martin életrajzi adatairól, a lemaradást onnan mindenki pótolhatja. Ahogyan a Trónok harca esetében, úgy most, a Királyok csatáját ismertetve is igyekszem elkerülni a poénok lelövését és a spoilereket mellőzve megfogalmazni a véleményemet, így talán azok is bátran olvashatják a bejegyzést, akik nem olvasták még el a könyvet. Aki egy-egy apró részletet sem akar megtudni, csak saját felelősségére folytassa az olvasást.

Az igen gyorsan zajló események helyszíne ismét Westeros, ahol több önjelölt (kis)király is magának követeli a Vastrónt és ezzel a Hét Királyság királya címet. A helyszínek közül ne felejtsük ki az északi Falat és az azon túl elterülő zord tájat, ahol Havasi Jon és a feketét öltött testvérek egyre veszedelmesebb kalandokba keverednek; illetve a tengerentúlt sem, ahol Daenerys is igen tevékeny, mint a Targaryen ház sarja.

A regény szerkezeti felépítése megegyezik az első részben megszokottal: a nem túl hosszú fejezetek más-más ember szemszögéből mutatják be az eseményeket, a fejezetek pedig az adott személy nevét viselik. Martin jellemző és a műfajban újszerű "mániájának" köszönhetően, miszerint előszeretettel végez hidegvérrel akár még főszereplőkkel is, a Trónok harca nézőpontjaiból van akit elvesztettünk, de a Királyok csatája két új ilyen karaktert is felvonultat. Ezek pedig nem mások mint Theon Greyjoy, aki már az első részben is fel-felbukkant, ám itt már jelentősebb szerephez jut, valamint Tengerjáró Davos, akinek köszönhetően Stannis Baratheon és holdudvara viselt dolgairól szerezhetünk tudomást.

Martin sajátos megoldása, hogy míg természetesen igazán fontos szereplők (Tyrion, Arya vagy Daenerys) szemszögével is megismerkedhetünk, sok olyan karakter, akiknek tevékenysége a cselekmény szempontjából jelentős, (Robb Stark, Stannis és Renly Baratheon) nem jut "szóhoz", de természetesen mindig van a környezetükben valaki, akinek köszönhetően tudomást szerzünk az újabb és újabb történésekről.

A második kötetet olvasva feltűnt, hogy az - addig sem elhanyagolható szerephez jutó - szexualitás még inkább előtérbe került, időnként már-már az öncélúság határát súrolva, de azon sosem túllépve. Egy idő után a megszokott szintre redukálódott az erotikus, vagy egyenesen pornográf jelenetek szintje, hogy a megfelelő karakterek káromkodásaival kiegészülve igazán realisztikus és időnként naturális jeleneteket produkáljon. Martin erőssége a szókimondás, a finomkodás mellőzése: ha valakinek vizelnie kell, az dolgát végzi, ha valaki elnyomhatatlan vágyat érez magában, hogy meghágjon valakit, az megteszi, ha valaki lovon léptet a Vastrón elé Királyvárban, akkor könnyen lehet, hogy a ló a padlóra szarik. Csak semmi finomkodó pátosz, itt zajlanak az események, ez olyan mint az élet maga.

Az eseményekről a már említett spoiler mentesség miatt nem szólnék, általánosságban elmondható, hogy Martin nem bánik túl kesztyűs kézzel a szereplőivel, mindenkinek megvan a maga gondja, bánata, ellensége, harcolni és szenvedni valója. Természetesen az első könyvhöz hasonlóan ebben is jócskán találkozunk halállal, bár talán kevesebb jelentős szereplőt veszítünk el, mint a Trónok harcában. Vagy mégsem? Sosem lehetünk benne biztosak, amíg az utolsó oldalt is végig nem olvassuk. Az író nem fukarkodik a gravitáció hatását az arcunk állcsúcs körüli területére nézve nagymértékben növelő fordulatokkal, így mindig van töprengeni valónk.

Az író ismét remekül él a késleltetés eszközével, minden nézőpont történései izgalmasak, így bárki következzen is, az olvasó örül majd neki, ám általában az egyes karaktereket egytől egyig izgalmas helyzetekben hagyjuk magukra, csak hogy alig tudjuk kivárni, mire 20-30, vagy 100 oldal múlva újra találkozhatunk velük.

A trónkövetelő kiskirályok jelenlétéhez és a könyv címéhez (Királyok csatája) hűen monumentális csatajeleneteket és harcokat is kapunk, bár a szervezkedések, cselszövések és intrikák arányszáma és jelentősége - az első részhez hasonlóan - talán most is nagyobb, mint a háborúskodásé.

A kötet utolsó negyedében találkozunk a csatával amire vártunk, ennek leírása kitűnő és magával ragadó. Már az első könyv olvasása közben rájöttem, hogy remekül illik A jég és tűz dala ciklus olvasásához az ír kocsmarockot játszó magyar banda, a Firkin zenéje, ez a felismerés a Királyok csatáját olvasva csak tovább erősödött. Egy-egy futótűzzel gazdagon fűszerezett csatajelenet, kirohanás vagy nyílzápor szuggesztív erejét hatványozottan megnövelte ennek vagy ennek a nótának meghallgatása. Nem ártana erre Martin figyelmét is felhívni, remek imázsnövelés lenne az együttesnek és kis hazánknak egyaránt.

Királyok csatájában a királyok csatáznak, a cselszövők cselt szőnek, a sárkányok fejlődnek, a szereplők szenvednek, Martin hozza a már megszokott színvonalat, az olvasó pedig hátradőlve élvezkedik, kapkodja a fejét - vagy éppen fogja azt: a soron következő, harmadik rész, a Kardok vihara több mint 1200 oldal és úgy hírlik az a sorozat legjobb darabja. Jelen sorok írója és minden bizonnyal a kedves olvasó is már tűkön ül, hogy végre elkezdhesse.

A kötetet köszönöm az Alexandra Kiadónak!

ui.: Még mindig szeretnék egy rémfarkast; a mozgóképes adaptációk és a Trónok harcából forgatott sorozat első évadának kedvelői számára pedig jó hír, hogy áprilisban jön a Királyok csatáját feldolgozó második évad!

10/10

George R. R. Martin: Királyok csatája
A tűz és jég dala II.
976 oldal
Alexandra Kiadó, 2009.
Fordította: Pétersz Tamás
A fordítás alapjául szolgáló mű: George R. R. Martin: A Clash of Kings

 

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr563740724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása