A hit pajzsa egy bencés szerzetes, Oloffsson Placid atya életét mutatja be. Egy szerzetesét, aki 16 évesen érettségizett, aki a pannonhalmi bencés kolostorban tanult, aki a második világháború után tíz évig volt a GULAG foglya a Szovjetunióban, aki ezután hosszú évekig csak mosodásként tudott elhelyezkedni, és aki életének minden megpróbáltatása ellenére – vagy talán éppen amiatt - megmaradt olyannak, amilyen azelőtt is volt: életvidám, optimista és mélyen hívő ember.

A könyv írója, Ézsiás Erzsébet a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján elérhető rövid életrajza szerint 1950. május 23-án született Budapesten. 1977-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán, ahol a mai magyar drámából szerzett doktorátust. 1976-ban elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskoláját, azóta a kulturális sajtóban tevékenykedik, mint újságíró, kritikus és szerkesztő. Dolgozott a Magyar Rádióban, a Film–Színház–Muzsikánál, a Színháznál, az Annánál, a Pesti Riportnál és a Nők Lapjánál. 2000-ben a Magyar Millennium Kormánybiztosi Hivatalában zenei ügyekkel foglalkozott. Azóta szabadúszó. Lánya, Zsófia 1985-ben született.

A könyv főszereplőjének, Placid atyának előadását volt szerencsém élőben is meghallgatni néhány hete a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának piliscsabai campusán. Az immár 94 éves atya lenyűgözte és igen sokszor megnevettette hallgatóságát. Előbbi hatást vidámságával, életigenlésével és csodálnivaló életszemléletével, utóbbit közvetlenségével és kitűnő humorával érte el. A könyv megvehető volt az előadás után, 1900 Ft-ért. Már nem is emlékszem mikor vettem utoljára könyvet teljes áron, kedvezmények nélkül; de ez úgy tűnt, kihagyhatatlan alkalom, hiszen Placid atya dedikálta is a művet. A sejtés beigazolódott: a kötet tényleg megérte a pénzét.

A hit pajzsa elolvasása olyan, mintha Placid atya előadásának bővített, hosszabb változatát hallgatnánk meg, ám az előadást meghallgatóknak is tartogat új információkat, történeteket. A kötet előadásnak talán kicsit hosszú lenne, könyvnek viszont talán kicsit rövid. Egyik negatívuma is ez: az események elég gyorsan történnek, úgy érzi az ember néha, mintha nem lenne teljes a leírások kifejtettsége, de jobban belegondolva már az is hatalmas szó, hogy valaki évtizedek távlatából is igen pontos és fontos részleteket képes felidézni egy-egy történettel kapcsolatban.

"Közösen megfogalmaztuk a túlélés négy szabályát:
1. A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember.
2. Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit.
3. Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiákat.
4. A negyedik szabály kicsit vallásos: akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Ő is akarja túlélésünket."

A másik negatívum a könyv kissé akadozó nyelvezete, ez időnként a kiforratlanság érzetét kelti az olvasóban. Nem tudom, hogy ez miből adódik, mert nem ismerem a könyv születésének pontos részleteit, bár szerzőként Ézsiás Erzsébet van feltüntetve, az eseményeket mégis Placid atya szemszögéből, E/1-ben előadva olvashatjuk.

A hit pajzsa amennyire rövid, annyira fontos olvasmány. Elsődleges forrásként ismerteti meg velünk az ártatlanul való elítéltetés, a nélkülözés, a kemény kényszermunka körülményeit; és ha hajlamosak lennénk magunkat valami miatt rossz helyzetűnek ítélni, akkor remek terápia Placid atya egész lénye, mert megmutatja az olvasónak, hogy még iszonyatos körülmények között is lehet derűsen és optimistán élni és bízni.

A könyv legfontosabb része talán mindeneklőtt a túlélés négy szabályának ismertetése, melyeket az atyának sajnos volt alkalma „élesben tesztelni”, és ő a bizonyíték rá, hogy a szabálykönyv helyesnek bizonyult.

Isten éltesse még sokáig Placid atyát!

10/8

Ézsiás Erzsébet: A hit pajzsa – Oloffsson Placid atya élete
191 oldal
Papirusz Book Kiadó, 2008.