Az idei költészet napján (április 11.) amikor verseket kerestem a Youtube-on az aznapi blogbejegyzéshez, rájöttem, hogy mennyire szeretem a verseket és arra is, hogy mennyire nem olvasom őket. Az itthoni polcokon végignézve ezt a kötetet találtam, amit még valamikor általános iskolában kaphattam és akkor még biztosan nem gondoltam, hogy ez nekem valaha is tetszeni fog. Tetszett.

Az antológia szerkesztője Lackfi János (1971-) József Attila-díjas kortárs költő, író, műfordító, tanár és fotós; öt gyermek édesapja; a PPKE-BTK adjunktusa. Az idei Könyvhéten sikerült vele dedikáltatnom a kötetet.

A 2003-ban megjelent, közel 300 oldalas könyv közel másfél hónapig volt társam, mindig magammal vittem az éppen olvasott regénnyel együtt. Ezt kaptam elő, ha éppen csak néhány percem volt olvasni és magamévá tettem néhány költeményt: ezt igyekeztem minden nap megtenni.

A kötet Balassi Bálinttól (1554-1594) Weöres Sándorig (1913-1989) igen széles és átfogó képet ad a magyar költészetről, nagyjából időrendben előrehaladva. Vegyesen szerepelnek hosszabb és rövidebb, ismert és kevésbé ismert versek, híres és kevésbé híres magyar költők tollából. A gyűjtemény erőssége, hogy - az igazán nagy és mindenki által ismert versírók mellett - megismerteti az olvasót a szélesebb közönség számára ismeretlenebb, de hasonlóan kiváló alkotók műveivel.

"Az antológia pompás hely, virtuális kávéház, jönnek-mennek holtak-elevenek, őrültek és normálisak, férfiak és nők, csodagyerekek és tisztes öregek. Az antológiában mindig rábukkanhatunk egy-egy eddig ismeretlen, de izgalmas hangra, ismerős de elfeledett versre, hogy aztán könyvespolcok homályos zugait kutassuk fel új zsákmány után egyfajta irodalmi indiánosdi hevületében. Az antológia gyilkos dolog, színes zanzára redukálja több évszázad hallatlan költői erőfeszítéseit, impozáns könyvespolcdísszé dermeszti a hús-vér, csupa élet irodalmat, egy Noé-bárka szűk ketreceibe zsúfolja a voltaképpen csak egyes kötetek szabad terében lélegző, a rabságot megsínylő szövegeket. Mindkét megállapítás igaz (...)"
Lackfi János
 

A versek lassú falatozása közben felismeri az olvasó mennyire gazdag a magyar versek kincsesládája és talán ahhoz is kedvet kap, hogy alaposabban utánanézzen egy-egy költő életművének.

Voltak versek amik lenyűgöztek, voltak amik kevésbé tetszettek, de kijelenthető, hogy ez a szép kiadású kötet remek első lépcsőfok azok számára, akik éppen csak most kezdik a magyar költészettel való ismerkedést és a gimnáziumi tankönyvekben helyt kapó, mindenki által ismert költők mellett újak felfedezésére is vágynak. Emellett a gyakorlott versolvasók is bátran kézbe vehetik, egészen biztosan ők is találnak benne újdonságot.

10/8

Száz magyar költő legszebb versei Balassitól Weöresig
(szerk.: Lackfi János)
284 oldal
Palatinus, 2003.