Mindazon olvasók, akik a Harry Potter történeteknek köszönhetően szerették meg J.K. Rowlingot örülhetnek, hiszen az írónő továbbra sem ül a babérjain, és igen aktív. Persze az is igaz, hogy a közreműködésével megszületett nyolcadik Harry Potter sztorit (Az elátkozott gyermek) leszámítva leginkább álnéven ír. A Kakukkszó, és A selyemhernyó című, Robert Galbraith néven megírt krimijeit immár a harmadik kötet, a Gonosz pálya követi, mely nemcsak a leghosszabb és a legdurvább, de alighanem az eddigi legjobb is.

Cormoran Strike magánnyomozó és hű asszisztense, Robin Ellacott ezúttal egy a korábbiaknál is rémisztőbb bűnügy kellős közepén találja magát. Szokásos elvem a cselekményről vagy mindent (de ez mégsem egy olvasónapló, hanem egy könyves blog), vagy semmit, de a spoilerek mellőzésével azért néhány szót szólok a történetről is. Nos, a regény igen hatásosan azzal nyit, hogy Robinnak egy motoros futár egy eléggé szokatlan csomagot, egy levágott női jobb lábat kézbesít. Ez a vérfagyasztó kezdet pedig csak folyamatosan durvul, hiszen Cormorannak egyből három, ha nem is mindjárt négy gyanúsítottja is akad. Olyan alakok ezek múltja sötét fejezeteiből, akiktől kitelik, hogy irodájába egy emberi testrészt küldjenek. Egyikük egy lecsúszott, drogos rockzenész, saját nevelőapja; valamint két rosszakarója a seregből, és egy negyedik figura, akinek a bűnösségében ő maga sem hisz igazán. A cselekmény bonyolódását jóféle hard krimihez illően hullák és különféle, levágott testrészek tarkítják, szeretett nyomozópárosunknak pedig nem csak a bűnügy megoldásában, de saját, egymáshoz fűződő kapcsolatuk újragondolásában; sőt, testi épségük megőrzésében és az életben maradásban is komoly feladatok jutnak osztályrészül.

J.K. Rowling (The Telegraph)

Vállalom, hogy elfogult vagyok, de Rowling számomra továbbra is zseniális író, és irigylésre méltó módon képes az atmoszférateremtésre. A történet azonnal magába húz, a kötet pedig - tudom, hogy elcsépelt, de - letehetetlenné válik. Igyekszik vele az ember fia lassan haladni, hogy tovább tartson, de természetesen ez az igazán jó könyvek esetében hamvában holt próbálkozás.

Úgy képes mindezt elérni a regény, hogy a szereplőket leszámítva nem túl sok szerethetőt találunk benne. A könyv egy sor visszataszító témával foglalkozik, csak úgy ömlik a mocsok az oldalakról. Gyerekmolesztálók és nőket erőszakolók, késelések és levágott testrészek, kannibalizmus, súlyos testképzavarok és beteges szexuális fantáziák: ami a csövön kifér. Szokatlan és remek húzás, hogy - persze név nélkül, de - a tettes nézőpontjából is követhetjük az eseményeket, időről időre jön egy fejezet, melyben ő mesél nekünk. Ennek köszönhetően egy beteg elme bugyraiba nyerhetünk bepillantást, ám a Gonosz pályának más haszna is van. Egyrészt felhívja a figyelmet a nemi/családon belüli erőszak témájára és az áldozatokra kifejtett hatásainak súlyosságára, másrészt pedig keveset tárgyalt mentális betegségeket tol az arcunkba. Ezek egyike az akrotomofília, mely a szexuális devianciák, parafíliák egyik válfaja, az ebben szenvedő egyén az amputáció, illetve az amputált emberek, végtagok iránt vonzódik; vagy az a jelenség, amikor valaki úgy érzi, hogy rossz testbe született, és önszántából akarja amputálni valamely végtagját. A fentiekben szenvedők persze komoly viszolygást váltanak ki a többségi társadalomból, ennek köszönhetően pedig internetes fórumok keretei között próbálnak utat engedni vágyaiknak: ezzel pedig máris egy újabb témához, az online világban rejlő veszélyekhez érkezik a regény.

(forrás: Indiatoday)

Rowling/Galbraith jól láthatóan ismét arra használja fel izgalmas krimijét, hogy súlyos témákat vegyen elő, de ezeken nem muszáj elgondolkodnia a kedves olvasónak, hiszen a történetnek több rétege van. Ha akar/tud, akkor érdekes gondolatokat kaphat a könyvtől, de nyugodtan maradhat a bűnügyi regény szintjén is, amit különféle személyes, illetve társasági problémák, már-már romantikus vonások egészítenek ki. Az is elég azonban, ha csak egy jó olvasmányélvényre vágyunk, hiszen a szerző mindent megad, amit egy jó krimitől elvárunk: összetett és érdekes bűnügyet, borzongást, izgalmas és fordulatos nyomozást, ellenállhatatlan nyomozópárost. A recept ezúttal is jól működik, így egy újabb, kitűnő fogással bővült korunk egyik leghíresebb szerzőjének irodalmi boszorkánykonyhája.

10/10

Robert Galbraith: Gonosz pálya
568 oldal
GABO, 2016.
Fordította: Nagy Gergely
Eredeti cím: Career of Evil