A nyári olvasási válságom, - amiért leginkább a Beszélnünk kell Kevinrőlt teszem felelőssé - olyan szintet ért el, hogy úgy éreztem augusztus közepén, ahhoz, hogy kilábaljak belőle, valami gyökeresen mást kell olvasnom. Választásommal sikerült aztán mind nyelvi, mind pedig műfaji értelemben eltávolodni: úgy éreztem egy angol nyelvű Szolzsenyicin dráma eléggé más lesz.

Alexander Szolzsenyicin (1918-2008) Nobel-díjas orosz író, eddig csak az Ivan Gyenyiszovics egy napját olvastam tőle, ami megkerülhetetlen fontosságú kötet, ha valakit kicsit is érdekel a huszadik századi történelem. Őszintén szólva nem vagyok biztos benne, hogy tudtam volna róla, nem csak regényeket de drámákat is írt (összesen kettőt). A Candle in the Wind egy 1960-as színdarab, mely egy meghatározatlan ország ismeretlen időszakában játszódik, és egy alapvető erkölcsi kérdést boncolgat: használható-e a tudomány az ember személyiségének megváltoztatására? Két főszereplője pedig Alex, ez a börtöntábort ártatlanul megjárt tudós, és Alda, akinek személyiségét a technika legújabb eszközeivel befolyásolják, hogy ideges és szorongó lényét nyugodttá varázsolják. A Bodley Head és az Oxford University Press közös, 1973-as, londoni kiadását Keith Armes fordította a Minnesota-i Egyetemről.

Alexander Szolzsenyicin (fotó: Steve Liss/Time & Life Pictures / Getty, The Guardian)

Művének megírásakor Szolzsenyicin matematika és fizika tanárként dolgozott egy középiskolában. Először a Vahtangov Színház és Komszomol Színház is műsorára akarta tűzni, de aztán ezt visszavonták. A darab tükrözi a szerző mély matematikai tudását és érdeklődését a tudomány különféle területei iránt, miközben életrajzi elemek is megjelennek, erős a párhuzam a főhős Alex és Szolzsenyicin között. Alda, a női főhős, aláveti magát az új eljárásnak, hogy a mindennapi élet számára elviselhetetlen stresszétől megszabaduljon. A beavatkozás azonban csak ideiglenes eredménnyel szolgál, egy tragikus családi esemény újra kizökkenti mesterséges nyugalmából.

A szerző felvázolja a veszélyeit annak, ha a technológiát az egész társadalom befolyásolására használják, akiknek tagjai egyfajta robotokként éljenek tovább. Ezen túl az elit arra is felhasználhatja ezt az erőt, hogy egy ideológiailag szabályozott társadalmat hozzon létre, megölve az emberek egyéniségét, személyiségét és gondolkodásmódját. Nem kell konkrét térbe és időbe helyeznie a darabot Szolzsenyicinnek ahhoz, hogy újra és újra a szovjet példa bukkanjon fel, ezúttal egyfajta technokrata köntösbe ágyazva. Idővel a főhős, Alex is ráébred, hogy hibát követett el Alda megváltoztatásával, hiszen ha az emberi lelkek egyedi lángját kioltjuk, akkor nem marad más, mint a mély, mindent beborító és áthatolhatatlan sötétség.

10/8

Alexander Szolzsenyicin: Candle in the Wind
141 oldal
The Bodley Head, 1973.