Stephen King 2011-es, igen vaskos könyve az időutazás gondolatával játszik el, mégpedig úgy, hogy a főhős, Jake Epping mindezt egy jelentős történelmi esemény, az Egyesült Államok 35. elnöke, John Fitzgerald Kennedy meggyilkolásának megakadályozására akarja felhasználni, hogy megváltoztassa a történelem menetét.
Stephen King (1947-) már nagyon régen bebizonyította, hogy bár a horrorirodalom koronázatlan királya, nem kizárólag a fantáziadús ijesztgetésben, de igazán emberi és drámai történetek megformálásában is kiváló, elég csak A halálsoronra, vagy A remény rabjaira gondolnunk, melyeket kiváló filmadaptációk formájában is feldolgoztak.
A 11/22/63 kisvárosi angoltanárának egyik barátja, a kis hamburgerező tüdőrákban haldokló tulajdonosa, Al tudja, hogyan lehet visszamenni a múltba, egészen pontosan annak is egy konkrét pontjára, az 1958-as év egyik napjára. Olyan ember ő, aki tudja, hogy miről beszél, ő maga ugyanis ezt a mutatványt már több esetben is végrehajtotta. Kezdeti hitetlenkedése után a gyakorlati próbát követően persze Jake is hisz a saját szemének. Ezzel a képességgel pedig nemcsak arra adódhat alkalom, hogy a középiskolában dolgozó öreg pedellus családjának 1958-as kiirtását megakadályozza, hanem akár a JFK elleni sikeres merényletet is, ehhez persze öt évet a múltban kell élnie.
Stephen King (fotó: Marc Andrew Deley, Getty Images)
Ez a múlt azonban akaratos, makacs és csökönyös, szinte önálló személyisége van: minél nagyobb horderejű eseményt akar valaki megváltoztatni, nemcsak annál nagyobb a végbemenő változás, hanem a múlt is - minden lehetséges eszközt megragadva - annál inkább küzd a változtatás végrehajtása ellen, sőt, meg is ismétli önmagát, érdekes ahogyan az események és a személyek ismétlődnek, a következmények pedig beláthatatlanok.
A múltban töltött öt év alatt Jake-et öröm és bánat is éri, miközben a merénylő, Lee Harvey Oswald nyomában van, az ő hátterét is alaposan megismerjük, de főhősünkre a szerelem is rátalál, a könyvtáros Sadie képében, ez természetesen nem várt bonyodalomhoz vezet. King alaposan végiggondolva dolgozta fel az időutazás témáját, bár néhány fogós kérdést látszólag a könnyebbik utat választva rövid úton elintéz, szereplői szájába adva a szavakat, melyek szerint ők sem sejti a válaszokat ezekre a bonyolult kérdésekre.
John Fitzgerald Kennedy és felesége, Jackie a merénylet előtt (Dallas, 1963.11.22.)
Ezeket leszámítva a regény egésze nagyon alapos, a merénylet körülményeit, és a történelmi hátteret érintő kutatást illetően is: King 2011-et, 1958-at és 1963-at is hitelesen - és időnként talán túlzottan is alaposan - mutatja be, látszik a végeredményen, hogy aprólékos kutatómunka előzte meg az írást, ez pedig különösen kiválóvá formálja a regényt. Nem véletlenül bőven ezer oldal feletti a könyv tehát, a szerző mindent részletesen bemutat, de a regény mindvégig izgalmas marad, King igazán ráérős stílusa ellenére is, hiszen már önmagában a múltba való visszatérés gondolata nagyon izgatja a fantáziát: szerencsés a témaválasztás.
A kötet az elejét és a végét leszámítva a realitás és a történelmi hitelesség talaján mozog, ettől csak az időutazás tényét illetően rugaszkodik el. A lezárás is eltalált és nagyon szépre sikerült, bár a legtöbben fanyalognak ezt illetően. Kár volt temetni Kinget, ha valaki ezt tette volna, megmutatta, hogy még mindig képes jó regényt írni, a 11/22/63 ugyanis az a fajta jó regény, amit olvasás közben alig várunk, hogy folytathassunk, ami mélyen a fotelbe szegez, ami miatt tovább ébren maradunk, ami egyszerre szórakoztat és gondolkodtat el: erre pedig csak az igazán jó regények képesek.
10/9
Stephen King: 11/22/63
1136 oldal
Európa Könyvkiadó, 2012.
Fordította: Szántó Judit
Eredeti cím: 11/22/63
