Az elsőkötetes Lőrinczy Judit Ingókövek című misztikus-történelmi regénye a június eleji Budapesti Könyvhétre érkezik a kortárs külföldi sci-fire specializálódott Ad Astra kiadó első magyar regényeként. Egy magyar szerző könyvének kiadásával kivételt tettek a kiadó gyakorlatában, az Ingóköveket olvasva döntésük több, mint érhető.

Lőrinczy Judit (1982-) Szolnokon született, azóta élt Szegeden és Pécsett, ahol jelenleg is él, jogászként dolgozik. Szabadidejében több mint egy évtizede ír főleg fantasy történeteket, emellett fest is. Érdekli a történelem és a fantasztikum egyaránt, fantasztikus irodalmi novellái fanzinokban, magazinokban (Galaktika) és antológiákban jelentek meg. 2009-ben Negyvenhárom másodperc című, az Eyebrow Productions pályázatára írt, öt perces színművét Londonban mutatták be.

Az Ingókövek, mely harmadik regénykézirata, és egyben első megjelenő kötete, ötvözi a háborús regényt a mágikus realizmussal, a szépirodalmat a misztikummal. A cselekmény ideje 1942, a helyszín pedig Sztálingrád, ahol a második világháborúban összecsapó német és szovjet hadsereg véres küzdelme folyik, mely valósággal megidézi a Földön a Poklot. Az a csata ez, mely sok szempontból fordulópontot jelentett a világháború történetében, egyben az első igazi városi harc is volt, ami megváltoztatta a hadviselést, illeszkedve a második világháború jelentőségébe: a csatákat a harcterekről bevitte egy sokkal több áldozattal és nagyobb pusztítással járó közegbe, a városok utcáira.

A történetnek öt főszereplője van, a nézőpontok folyamatosan változnak attól függően, hogy épp kinek a szemszögéből látjuk az eseményeket. Wilhelm Galler mesterlövész a városban bolyong, újabb és újabb búvóhelyeken húzza meg magát, tizedelve az ellenséges katonákat; Wolfgang Lindt hadnagyot egy embertelen mészárlás emlékképei nem engedik szabadulni; Vaszilij Nyikolajevics Petrosenko, a sztálingrádi munkásból lett katona a már régen nem ismerős utcákat rója, ellátmányt szállítva bajtársainak; Galina Kazacsova mezőgazdasági pilótanőből lett katona pedig időről időre a magasból tekint le, a városra szórva halálos szállítmányát.

Arra a Sztálingrádra, ami a kötet ötödik főszereplője, meg-megszólítva a másik négyet, a széllel suttogva, egészen sajátos, baljós érzést keltve az olvasóban. Lőrinczy elsőkönyves szerzőként sokkötetes írókat megszégyenítően gördülékeny, megragadó és szuggesztív stílusban szövi a történetet, elképesztően erős hangulatot teremtve. A könyv feleleveníti az Ellenség a kapuknál, vagy a Sztálingrád atmoszféráját, miközben feltárja előttünk a szenvedő várost, a leomlott házakkal, a meredező falakkal, a vak szemgödrökre emlékeztető ablakokkal, a bombatölcsérekkel, a csontig hatoló hideggel, az egymás hegyén-hátán heverő hullákkal, a dermesztő szürkeséggel.

A kötet lapjain Sztálingrád a cselekmény során is előbukkanó Dante poklát kellemes hellyé varázsoló várossá válik, ahol a lövések és robbanások nyomán vér, sár és emberi testrészek röpködnek a levegőben; házak temetnek maguk alá embereket; és ellenséges mesterlövészek lapulnak a romok között. Olyan háború ez, ahol a frontvonal akár egy-egy küszöb is lehet, hiszen a harc nem házak, de nem ritkán emeletek, lakások, sőt, helyiségek elfoglalásáért folyik.

Az Ingókövek már realista atmoszférateremtésével, "egyszerű" háborús regényként is maradandót nyújtana, de az időnként felbukkanó misztikum, ami az utolsó néhány tíz oldalon, majd a történet csúcspontján kiteljesedik, olyan síkot ad a történetnek, mely a zseniális könyvek sorába emeli a kötetet. A lapokon a négy hús-vér szereplő múltja is előkerül, főleg Lindt és Vaszilij esetében, akik a fő ellenpólusokat is alkotják: a háborúmentes, normális élet boldog pillanatai ezek, kiegészülve Lindt bűnös emlékeivel.

Lőrinczy Judit (forrás: Ad Astra)

A messzemenően szórakoztató, bivalyerős hangulatteremtés mellett három igazi erőssége van a könyvnek. Ahogyan a szerző az Utószóban is megfogalmazza, ő nem ítélkezik, csak mesél, a szereplők lelkére fókuszál tetteik megítélése helyett; nem bíró, csak krónikás. A másik jelentős erény a történelmi hitelesség: nemcsak a szerző alapos felkészülése, de a téma szeretete is meglátszik a végeredményen. Nagyon pontos a helyzet lefestése, amit valós események (Bjelaja Cerkov-i mészárlás) és valós személyek (Vaszilij Grosszman, Vaszilij Zajcev) is színesítenek. Ezt erősítik más jelenségek, kezdve a náci német pártlap, a Völkischer Beobachter többszöri megemlítésével, egészen a hihetetlenül fontos szóhasználati kérdésig: a szovjetek fasisztázzák a németeket, akik magukra ehelyett a "náci" és a "nemzetiszocialista" kifejezést alkalmazzák. Végül pedig Lőrinczy már a történetben is, de az Utószóban végképp egyenlőségjelet tesz a két emberellenes rendszer, kommunizmus és nácizmus, Sztálin és Hitler közé, ahogyan azt minden jó érzésű, a történelmet egy kicsit is ismerő, pláne véleményformáló embernek tennie kellene.

Az Ingókövek a lehető legjobb bemutatkozó kötet, amit egy író kívánhat, a realista háborús kötetek, a második világháború, a fantasztikum és a mágikus realizmus kedvelői körében is megtalálja célközönségét, miközben a realizmust misztikummal, a szépirodalmat szórakoztatással ötvözi. Nem lehet szó nélkül elmenni a kötet gyönyörű kivitelezése mellett, a történethez illő és magával ragadó borító Havancsák Gyula munkája. A könyv nemcsak külföldi kiadások serege, de egy a történethez hű és igényes filmfeldolgozás után is kiált. Az Ingókövek a legalapvetőbb misztikum jelenlététől ódzkodóknak is bátran ajánlható, hiszen amikor természetessé válik, hogy jó szándékú, életerős emberek egymást irtják, nem is olyan irreális néhány beszélő szobor, vagy egyéb megmagyarázhatatlan jelenség.

Az előolvasás lehetőségét köszönöm az Ad Astrának, a kötet 30% kedvezménnyel előrendelhető a kiadó webshopjából.

10/10

Lőrinczy Judit: Ingókövek
456 oldal
Ad Astra Kiadó, várható megjelenés: 2013. június 6.