Lauren Beukes Moxyland című cyberpunk regénye a jövő Dél-Afrikájának technológia uralta világáról mesél négy főhős szemén keresztül, ahol szétcsúszott életű aktivisták csapnak össze a génmódosított harci kutyákkal és más tech-kütyükkel megtámogatott hatalommal, miközben villognak a reklámfelületek és hatnak a nanotechnológiai designerdrogok.

Lauren Beukes (1976-) dél-afrikai író, forgatókönyvíró és újságíró. Második regénye, a Zoo city jelent meg előbb magyarul, az Ad Astra debütáló kötetei között, egy évvel később pedig a magyar polcokra került az írónő első könyve, a Moxyland is. Beukes a Dél-Afrikai Fokvárosban él férjével és kislányával.

Lakóhelyének, azaz Fokvárosnak a jövőjébe kalauzol el 2008-as regénye. A kötet legnagyobb erőssége, ahogyan bemutatja a technológiai fejlődés végtermékeivel kiegészített hatalom működését és társadalombefolyásoló erejét. A könyv négy főszereplője a művészlélek fotós, Kendra, aki egy kísérleti marketingprogramra jelentkezik, melynek keretén belül nanotechnológiai drogot fecskendeznek testébe, testének egy része pedig reklámfelületté változik; az elszánt és a mozgalmárokat segítő programozó, Lerato; a meleg, raszta aktivista, Tendeka, aki egyre durvább akciókat szervez; és a céltalanul sodródó blogger, Toby.

Négyük sorsa fonódik össze a Moxyland lapjain, miközben kirajzolódik egy technológia uralta, alattomosan elnyomó hatalom, aki génmódosított kutyák, aitók segítségével tartja fel a rendet és nem rest akár halálos vírust is bevetni a más véleményt hangoztatók ellen. A jövő Dél-Afrikájában mindenki számára legfontosabb tárggyá telefonja válik, a benne rejlő SIM-kártyával: nélküle az ajtón sem tudnak kilépni, a rendszerről való lekapcsolásuk pedig súlyos büntetés, felér a törvényen kívül helyezéssel. A rémisztő világ felépítésének egyik legjobb ötlete ez, ahogyan Beukes már 2008-ban ráérzett a fejlődés irányára, elég napjaink mindenki kezébe simuló okostelefonjaira gondolnunk: csak el ne jöjjön az idő, amikorra már túl okossá válnak.

A kötetet rövid fejezetek és gyors nézőpontváltások jellemzik, mindig az adott fejezet címét adó karakter szemszögéből, az ő elbeszélésével követjük az eseményeket. A már a Zoo cityben is megcsillantott stílus itt is jelen van, a történetet könnyed olvasmányosság és igen durva és szókimondó szleng jellemzi, mely hozzájárul a szereplők hitelesebb ábrázolásához. A szlengbe különféle tech-kifejezések is keverednek, ez a könyv első harmadában nagyon zavaró, időnként öncélúnak tűnik, nehezen követhetővé téve az események követését: bele kell rázódni a történetbe.

Beukes tanúsítja jó hangulatteremtő és világfelépítő képességét, az ijesztő jövő hiteles és igen elgondolkodtató ábrázolását nyújtja, nem is az aprólékosan felépített kerettel van a baj. Ami hiányérzetet okozhat, az inkább maga a cselekmény, mely valahogy nem teljesen áll össze egységes egésszé, a befejezés hirtelensége enyhe összecsapottság érzetet kelt. Ezen kívül a hatalmi gépezet működésére is ráférne egy részletesebb bemutatás. A történetet követő extrákban a szerző több példával igazolja ötletei eredetét és a való életből meglepően sok tényezővel képes párhuzamot vonni.

Hiányosságai ellenére a Moxyland egy hangulatos, olvasmányos és jó érzékkel megalkotott, ijesztő vízió a - sajnos - nem is feltétlenül távoli, sem elképzelhetetlen jövőről, az egzotikus Dél-Afrika színesen kavargó és bűnös kavalkádjáról.

A kötetet köszönöm az Ad Astra Kiadónak!

10/7

Lauren Beukes: Moxyland
312 oldal
Ad Astra Kiadó, 2013.
Fordította: Körmendi Ágnes
Eredeti cím: Moxyland