Hazánkban a Libri Kiadó újszülött kisöccse, a gyermek- és ifjúsági könyvekre specializálódott Kolibri Kiadó gondozza a norvég ex-focista, rockzenész és mindenekelőtt krimiíró kisebbeknek szóló sorozatát, melyben jelen kötet második részként követi a tavasszal megjelent első regényt, a Doktor Proktor pukiporát.

A sorozat főhősei Doktor Proktor, egy őrült, ám kedves feltaláló, valamint hűséges társai a kalandokban: Bulle és Lise, két kisgyerek. Eddig három könyv látott napvilágot, a hírek szerint már a negyedik részt írja a szerző. A magyar kiadást továbbra is dicséret illeti, szép, színes, vidám és figyelemfelkeltő, az olvasás végtelen birodalmával ismerkedő lurkók számára ösztönző lehet egy ilyen jó fogású és igényes küllemű kötet. A betűméret és a sorközök továbbra is a célközönségre szabottak, valamint rajzok is díszítik a kiadást, bár utóbbi lényegesen kevesebb, mint az első rész esetében. A terjedelem ezen túlmenően is nőtt, a második kötet majdnem kétszer olyan hosszú, mint az első volt.

Doktor Proktor ezúttal Párizsba utazik, hogy megtalálja rég nem látott nagy szerelmét, Juliette Margarint. Természetesen azonban, ahogyan azt már megszokhattuk, valami ismét félresikerül, Bulle és Lise egy furcsa képeslapról értesülnek róla, hogy a professzor segítségre szorul. A két kisgyerek útnak is indul, hogy Franciaország felé vegye az irányt, miközben nem sejtik, hogy Raspa, a professzor gonosz és bosszúszomjas hajdani asszisztense a nyomukban van.

A stílus színvonala összességében megmaradt, sőt, valamennyit még komolyodott is. A regényt kevesebb puki, és jóval több izgalom jellemzi, mint az elsőt. Ahhoz hasonlóan a gyermekek számára továbbra is vicces marad, ám időnként már a felnőtt olvasót is sikerül megmosolyogtatnia. A cselekmény bonyolódása során hőseink a professzor egy újabb találmányának, az időkádnak köszönhetően a francia történelem különböző idősíkjait járják be. Felbukkan Napóleon, a waterloo-i csata helyszínén, Gustav Eiffel, Jeanne D'arc, az 1969-es Tour de France és a francia forradalom zűrzavaros forgataga is. Eközben immár egy komolyabb, de szintén egysíkú főgonosszal állnak szemben, és nem is Raspáról, a gonosz segédről beszélek.

A történet előrehaladása közben kiderül, hogy a történelem nagy eseményei talán nem is így zajlottak volna le, ha Bulle és Lise nem garázdálkodtak volna az idő zegzugos útvesztőiben. Az élvezetes történet lezárása természetesen happy end, ám időközben az egyik szereplő komoly jellemfejlődésen megy túl - még ha talán túlságosan hirtelen is -, megadva ezzel a második rész újdonságát, a történet összetettsége, átgondoltsága, valamint a komolyabb főgonosz alakja mellett.

Míg az első rész meredekebb témacsoportját az altestből előtörő gázok és hanghatások komoly szerepeltetése adta, a második kötet mind gyakrabban előforduló témája a halál. Ez természetesen egy gyerekeknek szóló mű esetében sem mindig elkerülhetetlen, nem is kell hogy az legyen, és a francia forradalom vagy a máglyán megégetés előkerülésekor szerves része az eseményeknek, utóbbi esetében még egy jelentős tanulság átadásához is fontos. Itt jelenik meg talán legjobban Nesbø krimiíró énje, és ez ad érdekes színezetet a köteteknek. Ahogyan a Doktor Proktor pukipora esetében is megfogalmaztam, ez nem az a fajta sorozat, melynek olvasásával és értelmezésével magukra lehetne hagyni a megcélzott korosztályt, de őszintén szólva, mégis melyik az, amelyikkel igen?

10/9

A kötetet köszönöm a Kolibri Kiadónak!

Jo Nesbø: Idővihar a kádban
Doktor Proktor pukipora 2.
414 oldal
Kolibri Kiadó, 2012.
Fordította: Petrikovics Edit
A fordítás alapjául szolgáló mű: Jo Nesbø: Doktor Proktors tidsbadekar