Nagy örömmel és rajongóhoz méltó izgalommal vettem a kezembe május végén A tűz és jég dala ciklus ötödik kötetét. A könyv irtóztató hossza miatt (1089 oldal) csak lassacskán akart fogyni és idővel rá kellett jönnöm, hogy ez inkább egy Varjak lakomája, mint egy Kardokok vihara, legalábbis ami a megítélésüket illeti.

Utóbbi ugyanis a kedvencem a sorozatból, míg előbbi volt az első, amelynél negatív kritika fogalmazódott meg bennem. Most sincs ez másként. A sorozat rajongóinak hat évet kellett várni jelen kötet megszületésére (nekem szerencsére csak nagyjából másfél hónapig), Martin nem kapkodta el a dolgokat. Nem is lenne ezzel baj, ha maradéktalanul elégedettek lehetnénk. Nem mondom azt, hogy a Sárkányok tánca rossz könyv, mert nem az, de az első három kötethez viszonyítva vannak hiányosságai.

Mindenekelőtt túl hosszú. Önmagában a terjedelem nem lenne gond, hiszen a Kardok vihara még ennél is hosszabb volt, itt inkább eseményhiányról, vagy megfordítva: eseménytelenség dömpingről beszélhetünk. Ugyanaz az érzés, mint az előző kötetnél volt, sőt talán még erősebb is: a könyv túlírt, túl sokat időzött vele az író, két-háromszáz oldallal nyugodtan meg lehetne rövidíteni. Mindemelett a kötet élvezetes marad, jó olvasni és gyakran az eredeti hangulat is elkap, csak éppen néha ráébredünk: tízoldalak elteltével sem haladt előre jelentősen a cselekmény.

A jelenlévő negatívumok mellett a kötet kiváló szakaszokkal is büszkélkedhet, a Rabszolga-öböl lefestése mindig csodálatos, igazán keleti, igazán fülledt, igazán egzotikus és igazán kegyetlen. Az északi fal igazán hideg és igazán reménytelen, Havas Jon küzd az elemekkel, akivel együtt a kötetben ismét felbukkan Tyrion, Daenerys és az összes, a negyedik részből hiányolt karakter.

A sárkányok anyjának visszatérésével a kötet hangsúlya jelentős mértékben megoszlik Westeros és a Rabszolga-öböl eseményei között, lehetőségünk nyílik utóbbit is behatóan megismerni. Ennek (is) köszönhető, hogy a könyv lapjai vérben és egyéb testnedvekben úsznak, Martin a vaskos káromkodásokkal és az alpári megjegyzésekkel, párbeszédekkel sem fukarkodik. Ez bizonyos szereplők hiteles jellemábrázolásához elengedhetetlen, de ez az első kötet, melynél a jelenség időnként öncélúvá válik: egyszerűen zavaró, hogy kis túlzással minden hasonlatban egy hímtagnak vagy egyéb szexuális utalásnak kell feltűnnie. Mindemellett Óriásvész Tormund folyamatos hivalkodása szerszámának méretével kifejezetten jól árnyalja és humorossá teszi a karaktert.

A cselekményről magáról az eddigi részek esetében sem írtam, így ettől most is eltekintek, annyit már megállapítottam, hogy időnkét túlságosan lassan csörgedezik, ezért a Sárkányok tánca néhol túlságosan aktív címválasztásnak tűnik.

"- Egy olvasó ezer életet megél, mielőtt meghal - mondta Jojen. - Az az ember, aki nem olvas, csak egyet."

A negatívumok mellett lekötött és kitűnő szórakozást nyújtott a könyv, és még mindig lenyűgöz az óriási világ, amit Martin megteremtett, és amit képes kötetről kötetre tovább tágítani. Olvastam az íróval egy cikket a Financial Timesban, amiből kiderült, hogy közel 1000 (!) szereplő tűnik fel az öt kötetben és ő komolyabb jegyzetek vagy időrendi táblázatok nélkül tökéletesen tisztában van a viszonyokkal, ezt a végeredmény is bizonyítja. Szegény sorsú olvasóról ugyanakkor ez talán nem mindig mondható el. A sorozatról egyébként érződik, hogy írás közben bővült ki ennyire, hiszen például már az első kötetben is közelgett a tél és vártuk a Mások megérkezését, és míg előbbi jelen kötet végére végre beköszönt, utóbbiaknak még mindig hűlt helye sincs, vagy legalábbis csak az van.

Ugyanebből a cikkből derült ki, hogy a következő, sorban hatodik kötet már nagyjából összeállt a fejében, de még néhány évre szüksége van a megírásához. Mást nem tudván tenni kénytelenek vagyunk megadni Martinnak ezt az időt, aki egyébként attól is tart, hogy az HBO-s sorozat beéri őt és a történetet, ezzel komoly fejfájást okozva írónak és rendezőknek egyaránt. Reméljük hat év azért nem kell a folytatáshoz. Valaki szólhatna Martinnak, hogy ennél rövidebb idő alatt is tud remek könyvet írni, sőt: úgy tűnik, hogy igazán remek könyvet csak úgy tud.

A kötetet köszönöm az Alexandra Kiadónak!

10/8

George R. R. Martin: Sárkányok tánca
A tűz és jég dala V.
1151 oldal
Alexandra Kiadó, 2012.
Fordította: Novák Gábor
A fordítás alapjául szolgáló mű: George R. R. Martin: A Dance with Dragons