Az amerikai író többkötetes fantasy regényfolyamának olvasásában a Trónok harca és a Királyok csatája után a harmadik részhez, a Kardok viharához érkeztem. A színvonal és az izgalom megmaradt, sőt: talán még fokozódott is. Nem mondható el azonban ugyanez a főszereplőkről, akik Martin áldásos tevékenységének köszönhetően hullanak, mint a legyek.

Tény, hogy A tűz és jég dala sorozat harmadik része a legterjedelmesebb ám sokak szerint a legjobb is. Ezzel lehet vitatkozni, de hogy a legizgalmasabb és legérdekesebb, nos talán ez kijelenthető (nem mintha ezzel nem lehetne ugyanúgy vitába szállni). A Kardok vihara minden bizonnyal a legtöbb szereplőt - újat és régit egyaránt - vonultatja fel az eddigi három kötet közül.

A már jól megszokott szerkezet - minden fejezet az éppen aktuális nézőponthoz tartozó szereplő nevét viseli - megmaradt, az előző részhez képest természetesen van, aki távozott az élők sorából - és van, aki a harmadik részben lép az örök vadászmezőkre - de természetesen új "szemeket" is kapunk, ezek pedig nem máshoz, mint Samwell Tarlyhoz, az északi fekete testvérek túlsúlyos és gyáva, ám jólelkű tagjához tartoznak.

Ahogyan említettem, rengeteg a szereplő, így a szálak is egyre inkább szerteágazóak, időnként talán követni is nehéz a történéseket, el sem merem képzelni mekkora feladat volt mindezt papírra vetni. Martin könyveinek bődületes terjedelme mellett (a három kötet közel 3000 oldal) elképesztő, hogy mennyire egységes színvonalat képesek hozni. Próbáltam, de nem tudnék olyan szakaszt találni, ami kevéssé lett volna érdekfeszítő, vagy akár csak egy kicsit is gyengébb színvonalúra sikeredett volna, mint bármelyik másik. Mindezek mellett nem igazán tudom külön-külön kezelni a részeket, - talán ezért nehéz bármelyikről is kijelentenem: eddig ez a legjobb - számomra olyan a történet, mintha egy óriási könyv lenne.

Egyik barátom, amikor a kezemben látta a kötetet, - ismerve a könyveket körülvevő őrületet - megkérdezte, hogy van-e irodalmi értéke vagy "csak" egy érdekes és izgalmas olvasmány, mint a Harry Potter. Jelen írásban nem akarván elemezni a Harry Potter könyvek értékét vagy maradandóságát (imádom őket), inkább visszatérnék a történethez: tehát rövid gondolkodás után rávágtam a feltett kérdésre, hogy igen, ez inkább "csak" érdekes. Azután napokig gondolkodtam ezen az egészen, nem akarván elfogadni saját véleményemet, míg rájöttem hogy - legalábbis számomra - mi ennek a sorozatnak a legnagyobb erőssége. A Martin-regények legfőbb erénye, - ami a igazán Kardok vihara olvasása közben fogalmazódott meg bennem - hogy amint arra már a Trónok harcáról írt bejegyzésben is halványan utaltam: szereplői nem feketék és nem fehérek. Természetesen nem bőrszínüket, hanem személyiségüket tekintve. Pontosan ugyanolyan szürkék, - sötétebbek, világosabbak - mint a hús-vér emberek és ez a lényeg: nem Jók, nem Rosszak, hanem: Emberek. Tetteiket érdekek, múltbéli sérelmek, események és történések befolyásolják és mozgatják, ez sokkalta életszerűbbé teszi a történetet, mintha egy (vagy több) halhatatlan Hős küzdene meg a Gonoszakkal. Ezt a reális megközelítést nagyban erősíti Martin mániája, miszerint előszeretettel végez bármelyik szereplőjével, a legváratlanabb pillanatokban.

"Ha otthagyjuk az illatunkat, amikor kimegyünk egy szobából, valami a lelkünkből is itt kell hogy maradjon, amikor itt hagyjuk az életet, nem?"

A Kardok viharában teljes mértékben kitágul és szélesedik Westeros világa, ami még mindig - talán egyre jobban - lenyűgözi az olvasót. A szélesedés nagyon sokrétű, a spoilereket elkerülve csak egy motívumot említek meg, ez pedig az északi fenyegetettség erősödése, aminek nagyon örültem és gyanítom, hogy a jövőben a legfontosabb tényezővé válik majd.

Összefoglalva: Martin a harmadik kötetben sem vesztett lendületéből, a megszokott minőségből, sőt. Javaslom, hogy aki belekezd ebbe az egészbe, az jól gondolja meg, ugyanis biztos, hogy végig akarja majd olvasni és alig várja az újabb és újabb részeket. Én sem teszek most másként és tűkön ülök, hogy a varjak végre lakomázzanak (a negyedik kötet címe Varjak lakomája), aztán pedig jöhet az ötödik rész: remélhetőleg tavasszal magyarul is megjelenik majd.

A kötetet köszönöm az Alexandra Kiadónak!

10/10

George R. R. Martin: Kardok vihara
A tűz és jég dala III.
1216 oldal
Alexandra Kiadó, 2009.
A fordítás alapjául szolgáló mű: George R. R. Martin: A Storm of Swords