Tavaly októberben jelent meg a Libri Kiadónál az újságíró Földes András Erőss Zsoltról szóló kötete, A Himalájánál magasabbra. Az elmúlt napokban a leghíresebb magyar hegymászó élete tragikus véget ért, ezzel a könyv szomorú aktualitást nyert. A javított és egyben bővített kötet a tervek szerint június 7-én jelenik meg.
A kötet szerzője újságíró és emellett hegymászó is, nem mellesleg Erőss Zsolt közeli barátja volt, több nyolcezer méter feletti útjára el is kísérte őt. A könyvet Földes az utolsó, drámai utazás részleteivel egészítette ki, így - sajnos - már Erőss egész életét felöleli a kiadvány. Az E/3-ban íródott elbeszélés hitelesen és részletesen mutatja be Erőss életét, és talán közelebb viheti a laikust a hegymászó életforma elfogadásához, sőt megértéséhez is. Az olvasmányos, fontos üzenetet hordozó és lenyűgöző életutat bemutató kötet egyetlen hiányossága szerkesztetlensége volt, sajtóhibák és értelmetlen mondatok is gyakran előfordultak lapjain, az új kiadásnál lehetőség nyílik ezek orvoslására, méltó emléket állítva korunk egyik magyar példaképének.
Szomorúan és értetlen haraggal telve fogadtam az átlagemberek reakcióit Erőss Zsolt halála kapcsán, melyek akár a "megérdemelte, aki hülye, haljon meg" szintű igazán humánus és empatikus megnyilvánulásokig terjedtek. Lehetne vitatni bárki szenvedélyét, lehetne vitatni bárki életformáját, lehetne vitatni bárki felelősségérzetét saját gyermekei iránt. Tengernyi dolgot lehetne vitatni, de mégis miért kéne? Mi köze bárkinek is ahhoz, hogy más hogyan szeretne élni - és meghalni? Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy az ő életében nem találni megkérdőjelezhető döntéseket? Ahogyan mindenkiében, Erőss Zsolt életében is voltak ilyenek. Csak éppen mivel óriási eredményeinek köszönhetően népszerű volt, ezért sokan nem restek lábukat törölni az emlékében. Amikor sikereitől volt hangos a sajtó, úgy emlékszem ennél kevesebben kérdőjelezték meg azt, amit csinál. Nem kifejezetten erkölcsös jellemre vall akkor nekiesni valakinek, amikor már az élők sorában sincs. Mindenki születik valamire. Van, aki megtalálja, hogy mire, van aki nem. Erőss Zsolt megtalálta.
„Ez a derű, ez a megható és naiv elhivatottság volt az, ami népszerűvé tette jóval a hegymászók körein túl is. Megdöbbentem, amikor láttam, a városban járva nemcsak fiatalok, sportemberek ismerik fel, hanem idős asszonyok, öregurak is szorongatják a kezét. Sorsa már nem a hegyekről szólt, hanem arról, hogy mindig van tovább, hogy érdemes küzdeni, hogy van remény. És mindezt hitelesebben közvetítette, mint egy délutáni szappanopera. Nem manír volt csendessége, és hogy közvetlenül, türelmesen viszonyult barátaihoz, hegymászótanítványaihoz, majd később rajongóihoz is. Előadásait ezrek látogatták, mert szavaiból nem saját nagyszerűségének tudata sugárzott, hanem a szeretet az iránt, aminek él. Nem gondolta, hogy valaha tett volna bármit, amivel a többiek fölé kerekedett. Egyszerűen csak élt. Tudta azt is, hogy az élethez hozzátartozik a halál, ezzel lesz kerek a történet. Így most csak annyi történt, hogy Erőss Zsolt teljessé tette életét, felmászott a hegyek közé, és tovább emelkedett a szokásosnál.” /Földes András/
A Férfiak Klubja februári interjúja Erőss Zsolttal, férfias értékekről és világlátásáról
Földes András: Erőss Zsolt - A Himalájánál magasabbra
Libri Kiadó
Javított, bővített kiadás
Várható megjelenés: 2013. június 7.
