Librarium

Librarium

Giccses párbeszédek könyve

2017. február 16. - winrudi

Vannak könyvek, melyek borzasztóan rosszak, olvasásuk folyamatos szenvedés és többször eljön az a pont, hogy átkozzuk a percet, amikor megszületett a döntés: én ezt a könyvet elolvasom. William Paul Young óriási könyvsikere A viskó (eredeti címe The Schack, én angolul olvastam) azért nem ilyen, de időnként erősen rezeg az a képzeletbeli léc.

shackover.jpg

William Paul Young (1955-) kanadai szerző, aki gyermekkorát misszionárius szüleivel Új-Guinea benszülött törzsei között töltötte, ez és a vallásos környezet pedig sajátos hatással voltak rá. A viskó mellett Keresztutak és Éva című regényei jelentek meg eddig. Jelenleg az oregoni Portlandban él, hat gyermek édesapja.

A bejegyzésben enyhén spoileres leszek a kötet cselekményét, illetve tartalmát illetően, de kénytelen vagyok így tenni, különben gyakorlatilag alig tudnék valamiről írni. A viskó főhőse Mackenzie Allen Philips, egy mélyen vallásos, sokgyermekes családapa, aki szörnyen nehéz keresztet cipel a vállán. Egy családi nyaralás alkalmával egyik kislányát, Missyt elrabolta és megölte egy sorozatgyilkos, ám a kislány holttestét sosem találták meg. Kizárólag Missy véres, összetépett ruhája került elő, egy erdőmélyi, elhagyatott és rozoga viskó falai közül. Az eset óta Mackenzie Oregon államban éldegél feleségével és gyerekeivel és próbálja feldolgozni a feldolgozhatatlant. Egyik nap azonban rejtélyes üzenetet kap magától Istentől, mely szerint várja a viskóban, hogy egy kicsit elbeszélgessenek. Ott pedig Mac-et nem várja más, mint Isten, még pedig mindhárom személye: a fekete nő Isten, az átlagos középkorú férfi Jézus, és az ázsiai nő Szentlélek. Első olvasatra ez kamu PC-skedésnek tűnhet, de Isten már ezzel kapcsolatban megmagyarázza a megmagyaráznivalót, érvelése pedig el is fogadható. 

A regény cselekménye nagyjából ennyiben összefoglalható, itt kezdődik ugyanis a lényeg, a könyv hátralévő részét ugyanis nagyrészt a főhős és Isten párbeszédei töltik ki. Ezekben Mac megpróbáljra újraértelmezni vallásosságát, megérteni, hogy mégis mi értelme lehetett Missy elveszítésének; Isten pedig igyekszik megvilágítani számára egyet s mást, leginkább pedig leszámolni különféle vallásos sztereotípiákkal és rossz beidegződésekkel.

757_william_p_young.jpgWilliam Paul Young

Az alapötlet túlzás nélkül zseniális, és önmagában a megvalósítás sem sikerültt rosszra, már ami a teológiai vonalat illeti, a könyv ugyanis könnyen befogadható stíulsban vet fel érdekes kérdéseket, nagyon sok rosszul vallásos ember (tudom, hogy ez csúnyán és magyartalanul hangzik, de tényleg van ilyen) kezébe adnám a kötetet elolvasásra és egy kis elmélkedésre. A kereszténységgel kapcsolatos, egészen alapvető témákat érint és magyaráz el ugyanis a regény, a szerző teológiai háttértudása megkérdőjelezhetetlen, ilyen szempontból tehát fontos és egészen jó könyvnek lenne nevezhető A viskó.

Ami miatt mégsem az, az a szerző stílusa. Ami finoman szólva nem nagyon van, mármint van, csak nem jó. Túlzás nélkül állíthatóm, hogy A viskó a leggiccsesebb könyv, amit valaha olvastam. A téma nyilván már önmagában is alkalmat szolgáltat erre, mert azért az isteni személyekkel jó kedélyűen ebédelni meg teázgatni kicsit furcsa, de Young mindent megtesz azért, hogy ezt a legrosszabb értelemben véve túlzásba vigye. Emberi, igaz és őszinte érzéseket annyira művin képes megírni, hogy gyakran görcsbe rándul az ember gyomra, csak nem épp a szorongató sírástól vagy bánattól, hanem az undortól. Időnként már a puszta leírásai is giccsbe hajlóak, amikor a zsenge fűszálon rezgő kristálytiszta vízcseppen áthatoló fénysugár földöntúli szépségében gyönyörködünk, az könnyen megüli az olvasó gyomrát. A szerző stílusa eredetiben, angolul olvasva is rémes, van egy olyan sejtésem, hogy a mondatok magyarul még rosszabbak lehetnek.

Young könyve nagyon hasznos könyv, de nem jó. Ahhoz ugyanis nem elég a zseniális alapötlet és a fontos teológiai vonal, egy jó stílus sem ártana, annak hiánya, illetve a rossz stílus jelenléte ugyanis az, ami korszakalkotó jelentőségűből átlagosan rossz kötetet farag A viskóból. 

10/5

William Paul Young: The Schack
304 oldal
Windblown Media, 2011.

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr4312265114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása