A titokzatos krimiíró, Kondor Vilmos, kinek létét továbbra is sűrű homály fedi, a Gordon Zsigmond-regények után tavaly ősszel egy novelláskötettel jelentkezett, a Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenessel, mely öt rövidebb történetet és egy kisregényt tartalmaz.
Kondor Vilmos (1954-) egy csapásra a kortárs magyar krimi kiemelkedő alakjává vált 2008-as debütálásával, a Budapest Noirral, melyet még négy regény, a Bűnös Budapest, A budapesti kém, a Budapest romokban és a Budapest novemberben követett. A történetek 1936 és 1956 között játszódnak a fővárosban, főhősük pedig a bűnügyi újságíró, Gordon Zsigmond. A sorozat köteteit az érdekes és izgalmas cselekmény és a bivalyerős hangulatfestő képesség jellemzi, a Kondor-regényeket olvasva mindig elfogja a vágy az olvasót, hogy egy friss és jó erős fekete, egy langyos és ropogós briós, valamint a nem kevésbé ropogós reggeli lapok társaságában beüljön egy füstös kávéházba és elmélyülten szemlélje a budapesti forgatagot.
A regényeket követően megjelenő novelláskötet korábban megjelent történeteket és új elbeszéléseket egyaránt tartalmaz, és amint arra a bűnügyi újságírás hőskorának képviselői felé mély tisztelgést kifejező utószó sejtetni enged, a közeljövőben nem várható több Gordon Zsigmondra váró bűntény. A korábban folyóiratokban megjelent novellák közül kettő, az Ifjú Mariska hétköznapi halála és Nyavalya tudja online is elérhetőek.
A kötet borítója a kiadóra és a sorozatra jellemzően ismét kiváló, immár szokásosnak mondhatóan ismét Kuszkó Rajmundot dicséri, a borítófotó a fortepan.hu adatbázisából származik, ismeretlen szerző műve. Időnként elmerengtem azon, hogy ki is lehetett valójában ez a - ha jobban megnézzük félmeztelen - nőszemély, akit remek és figyelemfelkeltő ötlettől vezérelve ilyen csúfosan összefirkáltak. Az elbeszélések magukon hordozzák a regények erősségeit, a szerző semmit sem vesztett hangulatteremtő képességéből. Újdonság, hogy az egyik novellában, az Ifjú Mariska hétköznapi halálában kilépünk nemcsak a budapesti, de a magyarországi környezetből is és 1920 Philadelphiájában találjuk magunkat a pályakezdő Gordon Zsigmond mellett. A hat elbeszélés kronológiai sorrendben követi egymást a válogatásban, míg az említett első 1920-ban, az utolsó 1937-ben játszódik, ezzel mintegy előzményekként szolgálva a regényekhez.
A Gordon-regényekben is megcsillant a szerző kitűnő humora, ami a novellákban teljesedik ki igazán. A megmosolyogtató helyzetek, tűéles pontossággal elhelyezett, kitűnő párbeszédek és a legjobb Rejtő-regényeket idéző beszélő nevek - Horpadt Manyi, Nyavalya Benő, Schok Jenő (becenevén Kevésjenci) - együtt számítanak nevetésforrásnak. Mindezt helyzetkomikumok is segítik, elég csak Nyavalya Jenőre gondolni, akit gyakran elüt valamilyen jármű.
A történetekben időnként felbukkannak cselekményük ideje szerint még szokatlannak számító jelenségek, mint a Négyen voltak egyik - gyaníthatóan autista - kulcsszereplője. Időről időre előkerülő fontos összekötő kapocs még a problémakör, miszerint egy bűnös lelket el lehet-e ítélni másért is, mint amit éppen elkövetett, - mondván, hogy már úgyis megérdemli - vagy pedig minden embert csak és kizárólag elkövetett bűneiért, azok után szabad megbüntetni. A szerző Gordon Zsigmond véleményén keresztül - nagyon helyesen - határozottan utóbbi válasz mellé teszi le a voksát.
A Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes címet viselő novelláskötet méltán tarthat számot minden Kondor-rajongó érdeklődésére, hiszen akik ismerik már Gordon Zsigmond alakját újra és újra találkozhatnak vele és fontos információkat tudhatnak meg előéletével kapcsolatban, amellett, hogy érdekes bűnesetek leírásait olvashatják. A kötet olvasását azoknak is csak ajánlani tudom, akiknek még nem volt szerencséjük a zsurnaliszta úrhoz: a novellákat olvasva gyorsan belátják majd, hogy mielőbb meg kell ismerkedniük a regényekkel is.
A kötetet köszönöm az Agavénak!
10/9
Kondor Vilmos: Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes
224 oldal
Agave Könyvek, 2012.
