Librarium

Viktoriánus kígyóbűvölők

2018. január 06. - winrudi

Az essexi kígyó igen szuggesztív erejű borítója volt azt hiszem az, ami felkeltette a figyelmemet, magával ragadott és végül olvasásra sarkallt. Mit mondjak, én ilyen könyvet még nem olvastam.

38c0b24b-da26-49bd-a5cb-a8bca724a336.jpeg

Sarah Perry (1979-) angol írónő második regénye a szóban forgó, mely díjjelöléseket, népszerűséget és elmaradhatatlan bestseller státuszt hozott. A történet a XIX. század végi, viktoriánus Angliába kalauzol minket, főhőse a furcsácska, mondhatnánk víg özvegy, Cora Seaborne. A hölgy Essexbe látogatván megismerkedik a helyi tiszteletessel és annak családjával, miközben az Essexi Kígyó legendájának nyomába ered.

A fülszöveg ellenére a regény nem izgalmas, nyomozós thriller, még csak nem is krimi. Leginkább viktoriánus korrajznak lehetne bélyegezni, abból viszont a jobb fajta. Mint említettem, én még ilyen könyvet nem olvastam. Az állítás egyszerre tekinthető pozitív és negatív kritikának. Negatív, mert sem a cslekmény, sem a szereplők, legfeljebb az el-elkapó hangulat volt az, ami magával tudott ragadni, valaminek lennie kellett, hiszen: pozitív, mert a fenti hiányosságok ellenére húzott magával a könyv, és nem eresztett. Nem a szokásos “nem lehetett letenni” sablonos értelmében, csak amolyan “ha nem volt más dolgom nagyon szívesen folytattam” félén. 

Legnagyobb erősségei a már említett időnként erősen megkapó hangulat mellett a korabeli tudományok finom beépítése: orvostudomány, szociológia és a politikatudomány húzódnak meg a háttérben, leginkább Luke és Martha tolmácsolásában előtérbe kerülve.

A gyönyörű borító hibája, hogy levesszük (mégis ki olvas egy könyvet kezében a csúszkáló védőborítóval?), és így hullik a mélybe a regény olvasásának kezdeti reménye, hogy valami igazán izgalmasat fogunk olvasni. Ránézésre a kötet olyan hipszteres, instagramon #mutimitolvasol hashtaggel; egy nagy bögre, forró teával; meleg, kötött pulcsiban pózolos fajta, és erre a vonásra is tökéletesen felel a belseje: kicsit üres, kicsit mesterkélt, de végül valahogy mégis élvezetes. Hiszen ki ne szeretné a nagy bögre teát és a meleg, kötött pulcsikat?

10/7

Sarah Perry: Az essexi kígyó

432 oldal

XXI. Század Kiadó, 2017.

Fordította: Borbély Judit Bernadett

Eredeti cím: The Essex Serpent

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr4213554131

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.