Librarium

Realista Harry Potter felnőtteknek

2015. július 13. - winrudi

Az idei könyvhétre jelent meg magyarul Lev Grossman sikeres fantasy trilógiájának első kötete, A varázslók. A regényt a The Guardian a felnőttek Harry Potterének bélyegezte, ami nem feltétlenül igaz, és a könyv nem ettől jó, vagy főleg nem ettől.

avarazslok.jpg

Lev Grossman (1969-) amerikai író, újságíró, a TIME magazin könyvkritikusa, de dolgozott már a New York Timesnak, az Entertainment Weeklynek, vagy a Wall Street Journalnek is. Munkája során videojátékokról is ír, és olyan szerzőkkel készített már interjúkat, mint Neil Gaiman, Salman Rushdie, J.K. Rowling, vagy Jonathan Franzen. A varázslók 2009-ben jelent meg The Magicians címmel, amit a The Magician King (2011) és a The Magician's Land (2014) követett. A második rész magyar megjelenése idén őszre várható. A kötetek kapcsán a KönyvesBlog készített interjút a szerzővel, a Syfy pedig sorozatot forgatott a történetből.

A varázslók főhőse Quentin Coldwater, egy New York-i fiatal a XXI. századi fiatalok jellemző problémáival. Világ életében éltanuló volt, és látszólag sikeres, de mégis boldogtalan. Egy csapásra megváltozik az élete, amikor számára is rejtélyes módon egy korábban elképzelhetetlen dolog történik vele: felveszik a Varázskapunak nevezett zártkörű és titkos egyetem hallgatói közé. A varázsvilág felfedezése, és az elméletileg gondtalan fiatal évek azonban még látszólag sem gondtalanok, nem is beszélve arról, amikor véget érnek a tanuló évek és a nagybetűs életben kéne helytállni.

grossman-6001.jpgLev Grossman

A fantasy hálátlan műfaj, ugyanis jellemzői olyannyira behatároltak, hogy egy újabb történet megszületésekor óhatatlan az összehasonlítgatás ahhoz hasonló, korábban megjelent, jó esetben sikeres művekkel. Valóban, A varázslók sok vonatkozásában Harry Potter, máskor pedig Narnia krónikái, de ezeket a párhuzamokat nemcsak a szerző, de rajta keresztül maga a mű és annak szereplői is vállalják, ők ugyanis ismerik ezeket a korábbi történeteket és megjegyzéseikkel ezt vállalják is, amikor egy-egy történésre olyan reakciókat adnak, hogy ez tényleg olyan, mintha egy Harry Potter regénybe csöppentek volna.

Mindegy, hogy ezt a jelenséget sikerül-e elfogadnia az olvasónak, vagy nem; a regény ugyanis nem emiatt jó. A varázslók azért különleges, mert végtelenül realista módon tárja elénk a történetet, ezáltal egy kicsit olyan mint a Trónok harca volt. Ha már muszáj hasonlítani valamihez, legalább abban amit véghezvisz: amíg ugyanis a Trónok harca a középkoros-kardozós fantasyt volt képes megújítani, A varázslók az ifjúsági és fiatal felnőtteknek szóló iskolába járós-felnövős történetekben mutat újat. Ezt pedig azzal teszi meg, hogy ebbe a világba beépíti a mai fiatalok mentalitását és gondjait, úgy, mint az útkeresést, vagy az ahhoz hasonló kérdéseket, mint a mégis mit kezdjek az életemmel? vagy a mit tegyek, hogy ne legyek boldogtalan?. A szereplők eközben nagy adag alkoholba, esetenként drogokba fojtják bánatukat, miközben szexuális energiájukat is igyekeznek így-úgy levezetni, összességében nagyon életszerűvé válik így a regény. 

grossman_varazslok.jpg

A lényeg valahol mégis az, ahogyan Quentinnel együtt ráébredünk, a korábbi fantasyk hazudtak, vagy legalábbis félreértelmeztük őket. Attól még ugyanis, hogy bekerülünk egy varázsvilágba, tudunk tárgyakat röptetni meg a semmiből tüzet gyújtani (nem, nem varázspálcával, hát mégis micsoda régimódi hülyeség az?) még nem leszünk kiegyensúlyozottak, boldogak és nem fogjuk tudni, hogy mihez kezdjük magunkkal. Az életünknek értelmet adó célokat, ha úgy tetszik a boldogságunkat nem valamiben, hanem valakiben, sajnos vagy szerencsére saját magunkban kell megtalálnunk, ez pedig talán a legnagyobb feladat; és sokkal nehezebb, mint legyőzni a hétfejű sárkányt, egy trollt, vagy Voldemortot.

Quentinnek ez a mutatvány már egész jól sikerült az első kötet végére, őrületesen nagy áldozatok árán, de ez már csak így van, nem lehet minden történet happy end. Főleg, hogy még vége sincs, van még ugyanis a sorozatban két, megjelenésre, majd elolvasására váró rész, amiket kíváncsian várok; annak ellenére ugyanis, hogy az első rész kétharmadáig voltak kétségeim afelől, hogy összességében tetszik-e ez az egész, a könyv vége könnyen meggyőzött arról, hogy mindenképpen folytassam az olvasást.

A kötetet köszönöm az Agavénak!

10/8

Lev Grossman: A varázslók
442 oldal
Agave Könyvek, 2015.
Fordította: Dr. Sámi László
Eredeti cím: The Magicians

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr967621910

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.