Librarium

Kihipózott disztópia

2015. július 03. - winrudi

A legritkább esetekben döntök egy könyv olvasásáról kizárólag a borítója alapján. Talán a Feljövök érted a város alól esetében sem csak emiatt lett így (hiszen hiába elsőkönyves, azért mégis csak Pék Zoltán írta, aki elismert műfordító), de sokat nyomott a latban. Úgyhogy elolvastam. Aztán nagyon csúnyán megbántam.

pekzoltan.jpg

Amint említettem, Pék Zoltánt eddig leginkább fordításairól ismerhettük, na most ez a teljesség igénye nélkül is olyan szerzőket jelent, mint Neil Gaiman, Philip K. Dick, Ray Bradbury, John Scalzi, Christopher Moore, Dennis Lehane, Paul Auster, vagy Lawrence Block. Pék tehát zseniális fordító, ám most úgy döntött, hogy egy saját kötettel próbálkozik meg, és erre lehetőséget is kapott a legtöbb fordítását megjelentető kiadótól, az Agavétól.

Térjünk is rá a kötetre! A kötetre, ami gyönyörű. Tényleg. Iszonyatosan eltalált a borító, azonnal magába szippant, néha azon kapja magát az ember, hogy percekig nézegeti, hogy minden kis apró részletet felfedezzen. Néha teszi mindezt olvasás helyett. Ami sokatmondó. Meg az is, hogy a kötet két pozitívuma közül az egyik a borító, mert általában rég rossz, ha egy félmondatnál többet ejtek egy könyv külsejéről, most mégis ezt teszem. A másik pedig a cím, az is nagyon jól hangzik, csak sajnos a könyvhöz különösebben sok köze nincsen. De jól hangzik, az tény.

Egy könyv esetében általában három tényező bír fontossággal, ezek pedig a hangulat, a stílus és persze maga a történet. Kezdjük a legelsővel, mert sajnos az nem nagyon van. Időnként el-elkapott volna valami, hogy kezdem átélni ennek a rendkívül idegen, távoli jövőbe burkolózó, bűnös-mocskos Budapestnek a mindennapjait, aztán ez az érzés szinte rögtön fel is oldódott egy másikban, miszerint nincs világbemutatás. Már a bő kétszáz oldalas terjedelmet látva is gyanakodtam, hogy ezzel akár gond is lehet, mégis csak egy disztópiáról van szó, aztán a történet hosszát nem segítették a fejezetek közé ékelt töküres oldalak sem. Viszont az tényleg nagyobb probléma, hogy a környezet különféle viszonyainak bemutatását szinte teljesen elspórolja a szerző, olyan érzése van az olvasónak, mintha neki mindent tudnia kéne (az egy-egy részletesebben leírt részlet sokkal inkább a többi végiggondolatlanságát, mint egy teljes, jól kitalált egészt sejtet), mintha egy többkötetes sorozat egyik részét olvasná, és a korábbi részekben már minden meg lett volna magyarázva.

pekzoltan1205.jpgPék Zoltán (fotó: Sióréti Gábor, Magyar Narancs)

Úgy voltam vele, hogy rendben, a viszonyok bemutatása nem sikerült, az még nem a világ, majd a stílus megmenti a könyvet, mégiscsak egy fordító könyvéről van szó. Sajnos ez sem így lett. Vitathatatlanul fel-felbukkan időnként valami nagyon eredeti és jónak tűnő stíluskezdemény, amit rend szerint rögtön kivégez egy-egy művi tőmondat, vagy szépirodalmiaskodóan szájbarágós, filozofikus gondolatfoszlány. Kár érte. Utolsó reménységem a történet volt, de szegényke nem tudott megbirkózni egy egész kötet megmentésének nemes feladatával. A cselekmény háromnegyedéig ide-oda mászkálunk, "nyomozunk" a főhőssel, és lám, egy újabb sajnos: a leírással ellentétben már ez sem "cselekménnyel teli" vagy "izgalmas". A jelenben zajló eseményeket meg-megszakítják a főhős Corvinus visszaemlékezései, amik engem leginkább Dmitry Glukhovsky Futu.re-jének egy kilúgozott és zanzásított változatára emlékeztettek. Aztán jön a menetrend szerinti csavar, ami akkor már nem igazán tudja meghatni az unalmába fulladt olvasót, inkább csak idegesíti, hogy akkor ennyi volt az egész? Az egész halmazt végül lezárja egy egészen érdektelen befejezés, és vége is a kisregénynek.

Vannak könyvek, amiket nagyon akarok szeretni, még mielőtt egy mondatot is olvasnék belőlük. A Feljövök érted a város alól ilyen volt. Tényleg. De kézbe vettem, olvasni kezdtem, és a remény homokként pergett ki belőlem, és inkább olyan érzés volt az olvasás, mintha a könyvet előtte egy intenzív programon, legalább 60 fokon kimosták volna, és eláztak volna bizonyos részek, amiktől igazán jó lehetett volna, így viszont nem lett az. Senkinek nem akarok, és nem is fogok tanácsolni semmit, de egy röpke gondolat azért felmerült bennem: talán mindannyian jobban járunk, ha Pék Zoltán marad a fordításnál, abban ugyanis nagyon jó.

A kötetet köszönöm az Agavénak!

10/4

Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól
228 oldal
Agave Könyvek, 2015.

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr747592614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Letya · http://www.letya.hu/ 2015.07.03. 19:10:46

A bejegyzésed minden szavával egyet kell értenem. Én is nagy reményekkel kezdtem neki, és hatalmas csalódás volt a regény. A borítóra mindennek ellenére még mindig csodálattal nézek, mert nagyon jó lett :)