Librarium

A Korona minden előtt

2015. január 12. - winrudi

A másik szárnysegédet követően november végén jelent meg Kondor Vilmos Szent Korona-trilógiájának második része, A koronaőr második tévedése, melynek kapcsán a szerző a blognak is interjút adott. Az új kötettel meglepő módon nem előre, hanem visszafelé ugrunk az időben: míg az első rész 1944 őszére, a második 1919 tavaszára repít el minket.

kondor-vilmos-a-koronaor-masodik-tevedese-b1.jpg

Kondor új trilógiájával új műfaji vizekre, a történelmi kalandregények tengerére evezett. A második rész esetében a műfaji keretek természetesen maradtak, a főhős is egy Wertheimer, csak éppen az idősebb: az első kötet Miklósának apja az, aki a történések középpontjában áll. 1919 tavaszán járunk, az ország élén a tanácskormány áll, a mindennapi életen káosz uralkodik. A forgatag közepén áll a spanyolnáthából felgyógyuló, leszerelt főhadnagy, Wertheimer Miklós, aki a Szent Koronáról hallott nyugtalanító hírek nyomán (a bolsevikok el akarják adni a koronát) cselekvőként lép fel. A korona utolsó őrét próbálja meggyőzni arról, hogy képes elhárítani a szent tárgyat fenyegető veszélyt. Ebben egy főleg bérkocsisokból álló, nem túl bizalomgerjesztő társaság segíti, élükön testvérével, a legkevésbé sem megbízhatónak tűnő Lajossal.

Több európai városba küldenek hát embert, ugyanis ellentmondásos hírek terjengenek arról, hogy hol készülnek eladni a koronát. Miklósnak Bécs jut, útját bizonytalanság, veszélyek, szinte elképzelhetetlenül nagy összegű pénz, és egy sor valós történelmi személy kíséri. Kondor stílusa, arányérzéke, és történelmi alapossága, ezekből fakadóan pedig a regény feszessége és élvezeti értéke a korábbi könyveihez képest mit sem változott. Meg kell jegyezni azonban, hogy összességében egy hajszálnyi visszalépés érezhető az első részhez képest, a fentiek ellenére is egy kicsivel üresebbnek tűnik a kötet: ezért főleg a korábban igen magasra helyezett mérce tehető felelőssé.

kondor-vilmos.jpgKondor Vilmos

A könyv lapjain újfent megbizonyosodhatunk a szerző nagyfokú műszaki irányú érdeklődéséről és tájékozottságáról is, a korra jellemző különféle járműtípusok esetében míg talán az első könyv hangsúlya az autókra, jelen esetben inkább a repülőkre esik (ezt a két borító is érzékelteti egyébként). A korhangulat megteremtését új vonásként képek is segítik: a szerző eredeti fotókat használt fel fiktív szereplőinek megjelenítéséhez, a különféle dokumentumokat és a főhős kézírását pedig Buzogány Dezső kalligráfus keltette életre kiváló eredménnyel.

Kondor trilógiájának második részével egy talán még az első részhez képest is zavarosabb és bonyolultabb történelmi korba kalauzolja el olvasóját, mely eseményeinek rekonstruálásában, újrateremtésében saját bevallása szerint is igen nehéz dolga volt, a széleskörű forrásanyag ellenére, vagy éppen ezért. A szórakoztatás mellett ezzel fontos feladatot lát el a szerző, hiszen alapvető - természetesen írói fantáziával is gazdagított - eseményeket ismertet, "tanít" meg az olvasóval, aki ezt követően akár még a téma alaposabb megismerésére is vetemedhet.

Akinek A másik szárnysegéd története tetszett, a második kötetben sem fog nagyot csalódni, hiszen a kötet az egy sebesség fokozatnyi visszakapcsolás ellenére is teljesíti egy trilógia második részének feladatát: még mindig kíváncsi vagyok a befejező könyvre.

A kötetet köszönöm az Agavénak!

10/9

Kondor Vilmos: A koronaőr második tévedése
400 oldal
Agave Könyvek, 2014.

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr287063961

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.