Philip K. Dick Az utolsó szimulákrum című 1964-es sci-fije az Agave PKD-sorozatának 25. kötete, mely a távoli jövő Egyesült Államokjában, illetve az USEA-ban játszódik, hiszen a legújabb tagállam Nyugat-Németország. A vérbeli disztópiában telekinezis, pszichoterápia és időutazás keveredik filozófiai és hatalmi kérdésekkel kiegészülve, szimulákrumokkal és neandervölgyiekkel körítve; mindezt hamisítatlan Dick atmoszférával.

Philip K. Dick (1928-1982) amerikai sci-fi író, a műfaj termékeny és emblematikus figurája, akinek egy sor művét filmvászonra is vitték. A tavalyi A Frolix-8 küldöttét követő regény keretei között sajátos főszereplők kerülnek össze: egy államcsínyt szervező neonáci, egy a zongoráján elméjével játszó művész, egy az elnöknél, azaz der Alténél nagyobb jelentőséggel bíró First Lady és az utolsó praktizáló pszichiáter.

A kötet disztopikus társadalma két rétegre oszlik, tetején a Gék, (Geheimnisträger, azaz titokhordozó) alján pedig a Bék (Befehalträger, azaz parancsvégrehajtó) helyezkednek el, utóbbiak pedig a cselekmény előrehaladtával egyre többet tudnak meg a hatalomgyakorlók igazi természetéről és titkaikról, melynek során a matriarchátus vonásai érvényesülnek. Eközben a Marson telepesek is jelen vannak már, akik mindig máshol felbukkanó, illegális tragacstelepekről szerzett járművekkel távoznak a Földről, szomszédnak pedig szimulákrum-családokat visznek magukkal, hogy imitálják a szociális környezetet, erre egész iparág épült rá.

A regény egy nagy fantáziával és sodró ötletességgel megalkotott történet, negatívuma a rövidsége: nincs idő a megalkotott világ "belakására", javára válna az aprólékosabb kidolgozottság. Mindemellett igen sok szereplő van jelen, akik között gyakoriak a váltások, ezek miatt a cselekmény időnként nehezen követhető, viszont főleg a tetőponttól csavaros, komoly és sorozatos meglepetéseket tartogat olvasója számára, ezzel javítva az olvasmányélményt.

Az utolsó szimulákrum lapjain Dick sokat megvilágít az emberi természetből, a hatalomból és utóbbi gyakorlásának természetéből, hiszen mindig van - sokszor nem is egy - olyan embercsoport, melynek kizárólag ennek megszerzése és megtartása a célja. Ez az üzenet kiegészül egy fantáziadús, a jövőből szemlélt, mostanra már alternatívnak számító világtörténelem vázolásával, illetve a hidegháború jellemző korából előrevetített jövőkép sajátos hangulatával, valamint időutazással, és a már említett telekinezissel, pszichoterápiával, szimulákrumokkal, sőt: az atomháború utóhatásai nyomán kialakult neandervölgyiekkel.

Az első látásra egy óriási és zavaros katyvasznak tűnő jellemzőkből egy komoly üzeneteket hordozó, elgondolkodtató, fantáziadús és szórakoztató disztópiát írt PKD Az utolsó szimulákrummal, pontosan olyat, amelyekért rajongói szeretik és évtizedek óta olvassák, újraolvassák műveit.

A kötetet köszönöm az Agavénak!

10/8

Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum
208 oldal
Agave Könyvek, 2013.
Fordította: Pék Zoltán
Eredeti cím: The Simulacra