Librarium

George R. R. Martin: Varjak lakomája

2012. március 30. - winrudi

A Varjak lakomájával negyedik kötetéhez érkezett Martin fantasy regényfolyama, A tűz és jég dala ciklus. A sorozat kezdetben trilógiának indult és jelenleg úgy fest: összesen hét része lesz. A Varjak lakomája ugyanolyan színvonalas és élvezhető, mint három megelőző társa, ám a sorozat kötetei közül most először az egyenletesség és az izgalom terén néha akad egy kis adóssága Martinnak.

varjak_lakomája.JPGA komolyabb, konkrét cselekményrészletekre vonatkozó spoilerezést - mint mindig - ebben a bejegyzésben is kerülöm majd, ám mégis egy sorozat negyedik részéről van szó, ennek köszönhetően elkerülhetetlenek bizonyos kisebb spoilerek, ezért azt javaslom, hogy csak az folytassa az olvasást, aki már legalább a harmadik résznél tart.

A Trónok harca, a Királyok csatája és a Kardok vihara után a negyedik kötet tehát a Varjak lakomája címet kapta. A harmadik könyv rekord nagyságú méreteihez képest a negyedik rész soványabb, ennek megvan a maga oka. Erre a kötet végén egy rövid utószóban maga Martin ad magyarázatot. Eszerint az író művének megírásakor a cselekmény előrehaladtával olyan terjedelemhez jutott el, amit már nem lehetett volna egyetlen kötetben kiadni. A negyedik könyv történéseit ezért két kötetre bontotta, sajátos módon úgy, hogy az adott időszak történeteinek csak a felét meséli el, hiszen a szereplők nagyjából fele szerepel csak a regényben: a másik felük egyszerűen kimaradt.

Talán ennek is köszönhető, hogy ez a rész nem került annyira közel hozzám mint az előző három, hiszen keresve sem találjuk meg Tyrion Lannistert, Daeneryst, Havas Jont, Stannis Baratheont, de Tengerjáró Davos vagy Melisandre sem jut szóhoz. Természetesen vitatható, hogy ez jó döntés volt-e az író részéről, ám mégis ő ennek a világnak a megalkotója, így feltételeznünk kell, hogy ez volt a legjobb megoldás. Az ötödik kötetben, a Sárkányok táncában - ami várhatóan áprilisban jelenik majd meg magyarul - kiderül.

A bevezetőben említett két fenntartás ebből a döntésből fakad. A szereplők feleződésének köszönhetően egy-egy karakter jóval gyakrabban tér vissza a történetben, emiatt a késleltetés és az izgalom időnként kevésbé hatásos, mint a korábbi kötetekben. Ezenkívül a négy könyv közül egyedül ennél volt alkalmanként olyan érzésem, hogy néhány fejezet túl keveset adott az egészhez, hogy megfogalmazásra kerüljön, esetleg kicsit rövidebben, tömörebben kellett volna megírni. Mondom ezt annak ellenére, hogy túlzás nélkül minden oldalnyi időt élvezek amit Westeroson tölthetek, épp csak a szerző talán néhol a feleslegesen terjedelmes történetvezetés hibájába esik.

"A halott történelmet tintával írják, az élőt viszont vérrel."

Ezeken kívül egyetlen, ezeknél jelentősebb és bosszantóbb hibája van a kötetnek, ez azonban a magyar kiadás sajátja. Többször találkoztam azzal a véleménnyel, hogy nem megfelelő színvonalú a Martin-kötetek fordítása. Nem olvastam még az eredeti szövegeket, így nem biztos, hogy tökéletesen meg tudnám ezt ítélni, de az, hogy ennél a könyvnél valami megváltozott, talán mégis azt bizonyítja, hogy eddig színvonalas volt a fordítás. A Varjak lakomájában azonban nem csak látványosan több sajtóhiba és elírás található, mint az előző kötetekben és egy átlagos kiadásban, de időnként magyartalannak ható, szóismétléseket tartalmazó, esetlennek tűnő megfogalmazásokkal is találkozik az olvasó. Ez főleg a könyv egy adott szakaszára jellemző, idővel ezek mérséklődnek és élvezhető marad a kötet. A Varjak lakomája az első A tűz és jég dala ciklus kötetei közül, melyet nem egy, hanem két fordító ültetett át magyarra. Nem tudom, hogy ez mennyiben játszik szerepet a hibákban - elképzelhető, hogy egyáltalán nem. Egyetlen konkrét példa: a Lannisterek jelmondatát, a "Hear my roar!"-t az eddigiekben következetesen "Halld üvöltésem!"-nek fordították, a Varjak lakomájában viszont "Halld ordításom!"-ként bukkan fel. Láthatóan nem eget rengető hiba ez, de figyelmetlenségre utal és bosszantóan képes kizökkenteni az olvasót. A kötet újabb kiadása előtt fontos lenne, annak alapos átvizsgálása és újraolvasása.

A fenti példa jól mutatja, hogy a könyv hibái nem jelentősek, nem teszik élvezhetetlenné a művet, inkább csak zavaróak. Ezeket leszámítva ugyanis a Varjak lakomája is remekül megállja helyét a Martin-kötetek sorában. A karakterek kidolgozottsága, személyiségük árnyaltsága egyaránt még mindig lenyűgözően tökéletes. E mellett a történések is jól kidolgozottak, Martin még mindig biztos kézzel vezeti tengernyi szereplőjét az események sodrában, melyek izgalmasak és fordulatosak. Természetesen megszokott elemként a szexualitás és az erotika realista, nyílt ábrázolása is ugyanúgy jelen van.

Néhány szereplő halála sem marad el, csak hogy a rajongók még jobban megutálhassák Martint, vagy éppen ellenkezőleg: növekedjen bennük a csodálat látva bátorságát és elszántságát. A Varjak lakomája méltó testvére a három eddigi kötetnek, nem csonka, púpos vagy tartósan beteg, inkább csak elhanyagolható mértékű szépséghibái vannak, ezek pedig egyesek számára nem is negatívumok: szeplős a bőre és kicsit kócos.

A kötetet köszönöm az Alexandra Kiadónak!

10/9

George R. R. Martin: Varjak lakomája
A tűz és jég dala IV.
896 oldal
Alexandra Kiadó, 2010.
Fordította: Pétersz Tamás, Novák Gábor
A fordítás alapjául szolgáló mű: George R. R. Martin: A Feast for Crows

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr954350169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.