Librarium

Szabó Péter: A végtisztesség

2011. november 13. - winrudi

Jelen bejegyzés apropója Szabó Péternek a Magvető Könyvkiadó Mikrotörténelem sorozatában megjelent, A végtisztesség című könyve, melynek elolvasása számomra kötelező volt, de néha még élveztem is, ez pedig önmagában pozitívum egy muszáj-könyv esetében.

A könyv olvasása előtt semmilyen jellegű információval nem rendelkeztem Szabó Péterről, sőt őszintén szólva az olvasás után sem sokkal többel annál, mint hogy megírta ezt a könyvet. Így a Google meglátogatása után a Wikipedia egyértelműsítő lapjára jutottam, ám itt megállapítottam, lehetséges, hogy rossz helyen járok. Első ránézésre sem egy múlt századfordulón élt matematikus Szabó Péterről, sem egy válogatott focista Szabó Péterről, sem egy autóversenyző Szabó Péterről, sem egy úszó Szabó Péterről, sem egy labdarúgó-partjelző Szabó Péterről, végképp nem az Anti Fitnes Club nevű együttes Szabó Péteréről nem feltételeztem, hogy a főúri gyászszertartásról mint látványról írt volna könyvet. Utóbbi egyébként az általam olvasott mű alcíme is egyben.

A kutatást tovább folytatva eljutottam az ELTE-BTK Történelem Szakos Portáljára, ahol megtudtam, hogy a könyv szerzője, Szabó Péter 1957-ben született, 1982-ben az ELTE-n szerzett történelem-művészettörténet diplomát, PHD fokozatot pedig 1997-ben. Oktatási területe a XVI-XVIII. századi magyar történelem, kutatási területe pedig a XVI-XVII. századi magyar történelem, különös tekintettel az Erdélyi Fejedelemségre. Nyelvtudása a franciára, a németre és a latinra terjed ki.

Ez az életrajz már jobban illett a szóban forgó műhöz, majd publikációs listájában sikerült is megtalálnom, 1989-ben írta meg. A könyv fő témája - mint ahogyan azt az alcím is sugallja - a főúri gyászszertartásnak, mint látványnak a bemutatása.

A kötet nem túl hosszú, maga a törzsszöveg csak néhány tíz oldallal haladja meg a százat. A bevezető részben a téma megelőző kutatásainak alapos áttekintése után, Szabó egy konkrét szertartást, az 1652-es, a török elleni vezekényi csatát követő négyes Eszterházy temetést mutatja be részletesen. Ez az első rész nyerte el kevésbé tetszésemet, néha kissé követhetetlenné váltak a rokoni szálak.

Ezt követően pedig a mű nagyobb részében a főúri gyászszertartás általánosan jellemző elemeit tárja elénk, a családi gyásztól, a gyászmeneten keresztül egészen a ravatalig és az elföldelésig. Újra és újra hivatkozik az Eszterházy-temetésre, és az arról készült metszetre, amiről több kép is megtalálható a kötetben. Ezt az általános jellemzők konkrét bemutatására használja a szerző. A könyv ezen részéből megtudhatjuk, hogy mi is az a mortuáriumló vagy az alteregó a gyászmenetben, vagy éppen hogy a fegyverzet bizonyos elemei vagy a szegények milyen funkcióval bírnak egy főúri temetés során.

A téma egyedisége és újszerű megközelítése folytán a kötet igen érdekes, - még számomra is, akinek finoman szólva nem ez a kedvenc történelmi korszaka - csak ritkán vált kissé unalmassá. Valószínűleg a könyv főleg a téma iránt komolyan, szakmai vagy kutatási szinten érdeklődök kezébe jut el, de egy az adott kor vagy annak mindennapjai iránt az átlagosnál kicsivel élénkebben érdeklődő számára is olvasmányos és érdekes lehet.

10/7

Szabó Péter: A végtisztesség
155 oldal
Magvető Könyvkiadó, 1989.

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr333374777

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.