Librarium

Georges Simenon: Maigret és a halott gyémántkereskedő

2011. november 03. - winrudi

Adott egy halott gyémántkereskedő, egy dán gyanúsított, egy furcsa hangulatú útkereszteződés egy forgalmas francia autóút mellett, egy tizenhét órás kihallgatás, két kicserélt autó, egy mindig inni kész autószerelő, a Három özvegy villája, Maigret felügyelő és az ő pipája. Simenon-krimit olvastam.

Mielőtt azonban rátérnék a könyvre, álljon itt Simenon rövid életrajza, a kötet végéről. A belga születésű Georges Simenon (1903-1989) a francia nyelvű regényirodalom világszerte ismert alakja, műveit eddig ötvenöt nyelvre fordították le. A hatalmas siker Simenon legismertebb regényszereplőjének, Maigret felügyelőnek köszönhető. A világméretű sikerhez az is hozzájárult, hogy a regényekből számtalan filmadaptáció, majd pedig televíziós sorozat is készült.

Az Agave Könyvek idén februárban vette át a Simenon-regények kiadási jogát, melyek a korábbi évtizedekben többek között a Magvető, az Európa és a Park kiadók birtokában voltak. Az Agave gondozásában megjelenő Maigret-könyvek sorában ez a kötet a harmadik, korábban a Maigret gyanút fog és a Maigret nyaralni megy látott napvilágot. A már említett filmes adaptációk listája talán még hosszabb, ezt most nem részletezném részletesebben, ám minden Maigret-vel és az íróval kapcsolatos információ megtalálható az Agave tematikus blogján, mely a Maigret könyvtára nevet viseli.

Bármennyire meglepő vagy szégyellni való, de jómagam eddig egyetlen filmes adaptációval sem találkoztam, sőt korábban könyvet sem olvastam az írótól, így eddig Maigret-szűznek számítottam. Az első randevú sikeresnek mondható, így biztosan találkozunk még egymással. Lássuk a könyvet!

Alaphelyzetként egy gazdag, zsidó gyémántkereskedő holttestét találják meg a már említett autóút kereszteződésénél fekvő egyik ház garázsában, a közvetlen környezetben még egy ház és egy autószerelő műhely/benzinkút található. Ide érkezik meg Maigret és itt - illetve a gyilkosságot követő maratoni kihallgatás során - kapcsolódunk be mi is a történések folyamába.

A kötet kisregény terjedelmű, hiszen bő száz oldal. Első látásra nem volt felhőtlen a viszonyunk, az első 30-40 oldal elolvasása kissé nehezen ment, a megfogalmazásokat nem éreztem gördülékenynek, a mondatokat kissé akadozónak, a nyelvezetet darabosnak ítéltem és egy-két hibát is felfedeztem. Tanácstalanságomban édesanyámhoz fordultam - aki a korábban az asztalon heverő könyv első 20-25 oldalát már elolvasta - és tőle is hasonló véleményt kaptam, így talán nem - kizárólag - velem volt a baj.

A későbbiek folyamán azonban javult a helyzet, valószínűleg nekem is sikerült megszoknom a sajátos mondatszövést, mert innentől már olvastatta magát a könyv. A történetről elmondható, hogy kissé talán lassú, nem túl látványos ám ennek ellenére, vagy éppen ezért megvan a maga hangulata.

A kor feltételei - 1931-es a regény - erősen behatárolják a Maigret mozgásterét, itt bizony a terepen kell nyomozni, levélben és táviratban kommunikálni - nincs e-mail és internet. Az egész történet nagyon filmvászonra illő, Else - a gyanúsított dán húga - karakterét éreztem a legösszetettebbnek, az ő megformálása lenne a leghálásabb színész(nő)i feladat. A könyvből egyébként rögtön megjelenése után, 1932-ben filmváltozat is készült.

A cselekményre jellemzőek a hirtelen, szinte a semmiből végbemenő nagy horderejű események. Ezek váratlanul érik az olvasót, ettől azonban könnyű életszerűvé válniuk. Simenon emberábrázolása nagyon jó, kitűnő a különböző társadalmi rétegekből való szereplők eltérő beszédmódjának, modorának lefestése. A főhös, Maigret pedig nem egy Hercule Poirot - akit természetesen nagyon kedvelek - ő a sárban futkározik, az ökölharctól sem riad vissza, sőt: igen gyakran kijön a sodrából; ettől azonban emberközelivé válik.

A történet tartalmi részéről többet nem is szólnék, az általánosságoknál maradva: összességében érdekes és jól kitalált, a viszonylag ráérős cselekményszövés ellenére is igen izgalmas. A befejezés pedig természetesen egy kérdést sem hagy megválaszolatlanul, a megfejtés okainak részletes leírása pedig klasszikus krimikre jellemző - számomra Sherlock Holmes-t idézte.

Mint már említettem, Simenonnal és Maigret-vel együtt töltött első néhány napom a kezdeti súrlódások ellenére is igen pozitív összképpel zárult, így kíváncsian várom a felügyelő újabb kalandjait: minden esély megvan rá, hogy újra találkozzunk.

A kötetet nagyon köszönöm az Agave-nak!

10/7

Georges Simenon: Maigret és a halott gyémántkereskedő
126 oldal
Agave Könyvek, 2011.
Fordította: Felkai Piroska
A fordítás alapjául szolgáló mű: Georges Simenon: La Nuit de Carrefour

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr533351649

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.