Librarium

David Mitchell: Szellemírók

2011. október 07. - winrudi

Régóta érett már a Szellemírók elolvasása, ugyanúgy, mint ennek a bejegyzésnek a megírása. Évekkel ezelőtt valamelyik internetes könyvesboltban akadtam az éppen leértékelt és általam addig ismeretlen műre. Érdekesnek tűnt és megkockáztattam a vásárlást. Szerencsére nem kellett csalódnom.

David Mitchell 1969-es születésű angol író, akinek első regénye a Szellemírók. Mitchell a wikipedia szerint egyetemi évei alatt is az irodalommal foglalkozott, majd Szicílián és 8 évig Japánban élt, ahol középiskolásoknak tanított angolt. Azóta Írországban él japán feleségével és gyermekeivel. E rövid életrajzi kitekintés ad visszaigazolást arról, hogy mi az alapja Mitchell különböző kultúrákban való tájékozottságának.

A könyv megvásárlásakor kicsit féltem, hogy rossz lóra tettem (ismeretlen, elsőkönyves, felkapottnak tűnő kortárs író alkotása) de mint említettem, az olvasás közben és után meggyőződhettem döntésem helyességéről. A borító nagyon tetszik, ízléses és szép. A kötet esetében sajnálatosan pozitívumként értelmezhető, hogy - mint ahogyan az sok Ulpius-házas kiadásról elmondható - nem esik szét lapjaira az első olvasás után.

"Néha eltűnődöm azon, hogy változott-e egyáltalán valami a nyavalyás Gorbacsov óta. Az egyszerű embernek persze elrohadt a padlódeszkája és összedőlt a viskója. De odafent mi változott? Akik a megfelelő időben széttépték a tagsági könyvüket, most ugyanazok fossák elénk a demokratikus halandzsát (...) Semmi sem változott. Régen a helyi pártfőnököt, most a helyi maffiafőnököt kell lefizetni. A régi Párt folyamatosan hazudott, hazudott, és azt is hazugsággal tetézte. Új, demokratikusan megválasztott kormányunk hazudik, hazudik, és azt is hazugsággal tetézi. Az embereknek régen, ha vágytak valamire, megmondták, hogy várjanak húsz évet, és akkor talán eljön az ő idejük. Az emberek ma is vágynak dolgokra, és ma is azt hallják, hogy várjanak húsz évet, és akkor talán eljön az ő idejük. Hol a különbség?"

Mitchellt a különféle kultúrákban való tájékozottságon túl az életkorához képest nagy bölcsesség és az alapos (történelmi) tudás jellemzi. A könyv fontos eleme a kommunizmus negatív hatásainak ismertetése, melyhez nélkülözhetetlen jellemzőinek ismerete; az író mindkettőt tökéletesen építi bele történeteibe. A kommunista diktatúrák hatásainak szerepeltetése már önmagában pozitív, - hiszen sajnos nem mindenkinek egyértelmű, hogy a nemzetiszocializmus és a kommunizmus egyformán elítélendő - de ezen túl ezen jellemzők és hatások bemutatása rendkívül pontos is.

Az író sajátja a különösen érzékletes, nagyon képi leírás. A fordítót is dicséret illeti, de néhol olyan szép megfogalmazásokkal találkozunk, hogy jól esik meg-megállni az ilyeneknél és egyszerűen gyönyörködni a szavakban. Ezen túl az érzékletességbe az is beletartozik, hogy naturális, teljesen hétköznapi eseményeket is alaposan leír, de eközben nem válik közönségessé. Ez segít magunkhoz közelinek érezni a könyvet és a történeteket. A másik fontos jellemző a remek hangulatteremtő képesség. Ez különösen a londoni fejezetben volt szembetűnő: itt a szereplőkhöz hasonlóan mindent látunk, hallunk, érzünk, szagolunk.

"De az idő sebességét nem vagyunk képesek mérni, ahogy a napokat sem lehet üvegekbe tölteni. Az órák tetszőlegesen megállapított időegységek váltakozását tanúsítják, de nem mérik az idő sebességét. Senki nem szerez arról tudomást, ha az idő felgyorsul vagy lelassul. Senki nem tudja, mi az. Mennyi idő van egy napban? Nem azt kérdezem, hogy hány óránk, percünk és másodpercünk, hanem hogy mennyi időnk van? Ebben a napban?"

A kötet kilenc hosszabb és egy rövidebb fejezetből épül fel, melyek első ránézésre különálló történeteknek tűnnek, aztán fokozatosan előrehaladva természetesen össze-összeáll a kép. Őszintén bevallom, hogy talán előttem nem is állt össze minden száz százalékig, - bár azt hozzá kell tenni, hogy sajnos nem volt elég időm haladni a könyvvel, így elég sokáig olvastam - de ki merem jelenteni, hogy jelen esetben talán nem is az a lényeg mit ír le Mitchell, hanem hogy hogyan.

"(...) mert az vagyok, aki vagyok. És miért vagyok az, aki vagyok? A DNS-emen végigcsavarodó atomok kettős spiráljától. De mi működteti a DNS-t? Az, hogy szubatomi részecskék csapódnak a molekuláiba. Ezek a részecskék most is zuhognak a földre, és mutációkat hoznak létre, melyek a legősibb egysejtű életformáktól a medúzákon és a gorillákon át elvezettek hozzánk, Mao elnökhöz, Jézushoz, Nelson Mandelához, Őszerencseségéhez, Hitlerhez, hozzád és hozzám. Az evolúció és a történelem nem más, mint részecskehullámok menüettje."

A következő gondolatom a fülszövegből is kiderül, így a spoilerezést elkerülve írom le. Számomra teljesen újdonság volt a könyvben, egy test nélküli "lény", szellem, lélek nézőpontja: talán ez volt a legérdekesebb és legkülönlegesebb része az olvasmányélménynek.

Összefoglalva a Szellemírók egy nagyon egyedi kötet, olvasása pedig igazán különleges élmény. Tökéletes annak, aki valami szokványostól eltérő, valami új, de értékes olvasmányra vágyik.

10/9

David Mitchell: Szellemírók 
462 oldal
Ulpius-ház Könyvkiadó, 2004
Fordította: Bart Dániel
A fordítás alapjául szolgáló mű: David Mitchell: Ghostwritten
 

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr673285990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.