Librarium

Tim Burton: Rímbörtön

2011. szeptember 30. - winrudi

Hamuvá hamvadt gyufafiú, szeggel szemen szúrt srác, tűpárna szívű lány, dinnyefejű gyerek. Nem valami szörnyű rémálom elemei ezek, hanem egy könyvé, amelynek ötlete korszakunk egyik legnagyobb hatású és legsokoldalúbb művészének átlagosnak nem mondható agyából pattant ki. Tim Burton Rímbörtönét olvastam újra.

Tim Burtont talán senkinek nem kell bemutatni, ha őt magát nem is, de a következő felsorolás elemei közül legalább egyet mindenki látott: Ollókezű Edward (1990), Karácsonyi lidércnyomás (1993), Az Álmosvölgy legendája (1999), Charlie és a csokigyár (2005), Sweeney Todd (2007). Burton filmjei ezek a teljesség igénye nélkül, kedvenc mozgóképes alkotásaim listájának oszlopos tagjai. Alkotásaiban vissza-visszatérnek kedvelt színészem mint Johnny Depp vagy Helena Bonham Carter, utóbbi egyébként Tim Burton felesége (nem mindennapi párost alkothatnak).

Filmjeire jellemző a nagyon sajátos és erős hangulat, könnyen megmondható róluk: ebben bizony csak Burton keze lehet. Ez a hangulat és a képi világ első látásra pesszimistának és depresszívnek tűnhet, pedig erről szó sincs. Kétségtelen, hogy főhősei nem éppen átlagosak, egytől egyik furcsa szerzetek és a látvány sem éppen vidám, de éppen ez Burton erőssége: alkotásai egyfajta negatívjai a Hollywood-i rózsaszín ködös álmoknak.

Ez az erős és jól felismerhető hangulat jellemzi egyéb alkotásait is, ugyanis Burton nem csak filmrendező, de forgatókönyvíró, grafikus és festő is. Munkásságának sokrétűségéről volt alkalmam saját szemmel is megbizonyosodni szeptember elején a Los Angeles County Museum of Art (LACMA) időszaki Tim Burton kiállításán, melyről egy későbbi bejegyzésben szeretnék beszámolni.

"A srác szemében szeggel

Szemében szeggel szegényke
felállít egy alu-karácsonyfát.
Csálé lett, de ne vessük szemére,
Mert a szentem nem nagyon lát."
 

Ebbe a világba tökéletesen illeszkedik a Rímbörtön avagy az osztrigasrác mélabús halála és más történetek című bő százoldalas verseskötet. A rövid könyvecske - sajnos - még lassú és alapos olvasással is kevesebb mint egy óra alatt végigolvasható. A kiadást a szerző rajzai díszítik, ennek segítségével vizuális formában is meggyőződhetünk Burton - a legpozitívabb értelemben vett - őrültségéről. A különböző félig vagy teljesen szörnyszülött főszereplők alakja és a könnyed, gyermekkönyvekre jellemző versikés forma között feszülő - Burtonre tökéletesen jellemző - ellentét adja a könyv alaphangulatát.

"Tűpárna királynő

Tűpárna királynőnek
nem könnyű a léte.
Ha leül a trónjára,
átszúródik lépe."

Az egyszerű, költői értéket nemigen hordozó versikék szörnyszülöttekről, fájdalomról és a halálról mesélnek; miközben nem tudjuk abbahagyni a röhögést. E kis könyv segítségével újra átélhetjük, amit Tim Burton segítségével már annyiszor megtehettünk: kinevethetjük a halált.

Burton rajongóknak több mint kötelező, az őt nem ismerőknek vagy kevésbé szívlelőknek szintén: itt az alkalom, hogy megszerethessék.

10/10

Tim Burton: Rímbörtön avagy az osztrigasrác mélabús halála és más történetek
119 oldal
Magvető - Xpress.hu, 2008.
Fordító: Stern Gábor
A fordítás alapjául szolgáló mű: Tim Burton: The Melancholy Death of Oyster Boy and Other Stories

 

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr923267244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.