Librarium

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

2011. május 03. - winrudi

Annyira sok és sokféle jót olvastam, hallottam A szél árnyékáról, hogy ezek a vélemények nagyon nagy mértékben megnövelték a könyvvel szemben állított előzetes várakozásaimat. Érdekelt, hogy mi lehet ez a könyv, amit ennyien az egekig magasztalnak és szinte semmi rosszat nem lehet hallani róla? A regény végére aztán megkaptam az egyszerű választ: a mű nem más, mint egy a bestsellerek álarca mögé bújt, nagyon jó könyv.

"A könyveink iránt évről évre csökken a kereslet. Én - szokásos derűlátásommal - abban bízom, hogy majd csak fordul a kocka, s aminek ma nincs keletje, az holnap újra kapós lehet. Beának az a véleménye, hogy kiveszőfélben van az olvasás művészete; szerinte a könyvben, mint egy tükörben, újra felfedezhetjük mindazt, amit legbelül hordozunk. Olvasás közben elménket és lelkünket egyaránt életre hívjuk, s ez a bensőséges rítus egyre kevesebbeknek és egyre ritkábban adatik meg."

Carlos Ruiz Zafón kortárs spanyol író 1964-ben született Barcelonában, a városban, amelyben 2001-ben megjelent első felnőtteknek szóló regénye, A szél árnyéka is játszódik. A könyv eseményeinek két időhatára 1933 és 1966, ezen belül pedig két idősíkban zajlanak az események, de erről sokkal többet nem is szeretnék írni, a legcsekélyebb mértékű "spoilerezést" is mellőzve.

A történésekbe 1945-ben kapcsolódunk be, amikor az ekkor még csak tízéves főszereplő, Daniel Sempere és könyvkereskedő édesapja ellátogatnak Barcelona óvárosába, ott is egy hatalmas és titokzatos épületbe: az Elfeledett Könyvek Temetőjébe. Ez a látogatás pedig egy olyan eseménysor kezdete, ami örökre meghatározza majd Daniel életét. A történetről nem is írok többet, általánosságban elmondható, hogy egy rendkívül szerteágazó, tehát alapos kidolgozást és kigondolást igénylő cselekményt kapunk Zafóntól, aki biztosan és erősen tartja kézben a különböző szálakat, melyek idővel természetesen kibogozódnak és mindenre választ kap a kedves olvasó.

"Azok a szavak, amelyekkel gyerekkorunkban - gonoszságból vagy tudatlanságból - megmérgezik a szívünket, beleivódnak az emlékezetünkbe, és előbb vagy utóbb felemésztik a lelkünket."

A szerző stílusa néhol igen romantikus, ennek köszönhetően azonban gyönyörű megoldásokkal képes fogalmazni; előadásmódja regényes, könyve pedig nagyon izgalmas és olvasmányos. Az a fajta, amitől igen nehéz megválni olvasás közben.

A könyv szereplői jól kidolgozott, változatos karakterek, bár néha kissé hajlamos az író a tisztán jó vagy rossz, fekete vagy fehér kategorizálásra, ám mint tudjuk, mindenki inkább a szürke valamilyen árnyalata, mintsem hogy fekete vagy fehér lenne.

"A rosszaság egyfajta erkölcsi hozzáállást, szándékot és némi agymunkát feltételez. Az ostobák azonban olyanok, mint a barmok: nem gondolkodnak, nem mérlegelnek, csupán ösztönből cselekednek. Ugyanakkor szentül meg vannak győződve róla, hogy jó ügyet szolgálnak, hogy mindig igazuk van, s büszkék rá, hogy mindenkit eltipornak, aki valamiben is különbözik tőlük, legyen az a bőrszíne, a hite, a nyelve, a nemzetiségi hovatartozása, vagy a kedvenc időtöltése. Inkább őszinte rossz emberekből legyen több a világon, mint ezekből az alattomos, korlátolt férgekből."

A könyvhöz kapcsolódó egyetlen nagyobb negatívum sajátos módon nem Carlos Ruiz Zafón hibája. Még csak nem is a fordítóé, Vajdics Anikóé. Őszintén szólva nem tudom megítélni, hogy kié. De meglehetősen felháborító. Történetesen arról van szó, hogy a kötet hemzseg a hibáktól. Kisbetűvel kezdődő mondatok, mondatok közepén árválkodó pontok, szavak végén ottfelejtett extra betűk, nyelvtani hibák, sor közepén elválasztva leírt szavak. Nem mondom azt, hogy létezik hibátlan kiadás - minden kötetben találkozik az ember néhány elírással - de amikor egy oldalon esetenként 2-3 hibával szembesül az olvasó és mindez esetenként 10-20 oldalanként megismétlődik, az már szemet szúr és nagyon nagy mértékben képes rontani az olvasás élményét.

Nem vagyok tisztában a könyvkiadás menetével, így nem tudok és nem is akarok ítéletet mondani, hogy ki a felelős ezért, de aki - ha volt ilyen - lektorálta a kötetet, értékelhetetlen munkát végzett. Az általam olvasott 2009-es kiadás után remélem, hogy a következőben sikerül orvosolni ezt a helyzetet.

Ezen a talán aprónak tűnő de tényleg nagyon zavaró tényezőn túllendülve A szél árnyéka egy izgalmas, olvasmányos és szép könyv, amiből különleges hangulat és a könyvek, az olvasás szeretete árad. Engem talán nem varázsolt el annyira, mint másokat, de remek pillanatokat okozott, nagyon jó könyvnek tartom és nyugodt szívvel tudom ajánlani bárkinek. A könyvek szerelmeseinek pedig kötelező olvasmány.

A könyvet köszönöm Kepets Andrásnak!

10/9

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
592 oldal
Ulpius-ház Könyvkiadó, 2009
Fordította: Vajdics Anikó
A fordítás alapjául szolgáló mű: Carlos Ruiz Zafón: La sombra del viento

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr462873956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.