Librarium

J. M. Coetzee: A barbárokra várva

2011. március 19. - winrudi

Ha igazán röviden, két szóban szeretném összefoglalni a véleményemet a könyvről, ezt mondanám: nem tetszett. Azért ne szaladjunk ennyire előre. 

J. M. Coetzee kortárs dél-afrikai író 1980-ban megjelent munkáját egy görög költő, Konsztantinosz Kavafisz (1863-1933) hasonló című (Várunk a barbárokra) verse ihlette. A zseniális költemény egyébként az általam olvasott kiadás végén szerepel is, Faludy György fordításában. Ahogyan a regény hátoldalán olvasható leírásból megtudhatjuk, az író „regényei a posztmodern szellemének megfelelően főként korábbi szövegek újraírásai, melyek látásmódjukkal és az intertextuális utalásokkal sajátos világot teremtenek.” 

A könyv fontos erkölcsi üzenettel rendelkezik, ám emellett sajnos unalmas is. A cselekmény lassan halad előre, tíz oldalakon keresztül alig történik valami. Ahogyan már utaltam rá, nem szerettem meg a könyvet. Ennek egyébként nem örülök, hiszen ez olyan érzés, mintha egy elvakult focirajongó nem élvezné a BL-döntőt. A negatív érzéseknek egyik oka ez lehet. Az unalom. A másik okként azt látom, hogy a regényben nagyítóval is alig találunk szerethető karaktert. Az egész környezet, a hangulat, az emberek; egyszerűen minden gonosz, visszataszító, gusztustalan. 

A könyv végére pontosan ahhoz a mondanivalóhoz jutunk el, amit dióhéjban tökéletesen tartalmaz a Kavafisz-vers is. Kissé durvábban fogalmazva, majdnem feleslegesnek tartom a bő 300 oldalnyi szenvedést a regénnyel, ha tanulságra vágyunk, olvassuk el a verset, ennél többet a próza sem fog nyújtani. Ez a könyv legnagyobb hibája: alig, vagy egyáltalán nem tesz hozzá a vershez. 

Ha már erkölcsi üzenetet említettem, ez pedig röviden összefoglalva annyiban áll, hogy:
1.  Minden Birodalomnak szüksége van egy ellenségképre, saját hatalmának igazolásához.
2. Örök érvényű igazság, hogy nincs az a rendkívüli helyzet, amikor elveszthetnénk emberségünket, és a másikat lealacsonyíthatnánk, megfoszthatnánk emberi mivoltától; beszéljen bár más nyelvet, tartozzon más embercsoporthoz, vagy különbözzön életmódja a miénktől. 

Igaz és fontos, de - Nobel-díj (2003) ide vagy oda - nem ártott volna ezen túl egy érdekfeszítőbb, kidolgozottabb, eseménydúsabb könyvet írni. 

10/4

J. M. Coetzee: A barbárokra várva
336 oldal

Art Nouveau Kiadó, 2006.
Fordította: Sebestyén Éva
Eredeti cím: J. M. Coetzee: Waiting for the Barbarians

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr652753443

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vargarockzsolt 2011.03.19. 23:21:29

Szerintem ebben a könyvben sokkal több van. Az unalmaddal nem lehet vitatkozni, az értékelésed többi részével sem vitatkoznék, csak felhívnám a figyelmedet egyéb szempontokra: moly.hu/ertekelesek/545220

winrudi 2011.03.20. 13:00:33

Köszönöm a hozzászólásodat!
"Annyi azonban számomra bizonyos, ez a mű olyan problémákat vet fel, olyan gondolatokat fogalmaz meg, melyekkel szembesülni valóban értelmes, a világ dolgaira odafigyelni akaró ember számára kötelező feladat."
Igen, ez számomra is egészen bizonyos és őszintén örülök, hogy hozzád könnyebben utat talált a könyv, mint hozzám.