Librarium


Kihipózott hajkorona

2017. január 25. - winrudi

Nagy rajongója vagyok Sofi Oksanennek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az észt-finn írónő összes eddig megjelent művét olvastam, a Baby Jane-t leszámítva, ezért nem meglepő, hogy nagy várakozással és komoly elvárásokkal vettem kézbe legújabb könyvét, a Normát. Sajnálatos módon azonban most…

Tovább

Kegyetlen játékok

Mindazon olvasók, akik a Harry Potter történeteknek köszönhetően szerették meg J.K. Rowlingot örülhetnek, hiszen az írónő továbbra sem ül a babérjain, és igen aktív. Persze az is igaz, hogy a közreműködésével megszületett nyolcadik Harry Potter sztorit (Az elátkozott gyermek) leszámítva leginkább…

Tovább

Kockák, fegyverbe!

Ernest Cline azon kevés írók közé tartozik, akik egyrészt már első könyvükkel megírták életük fő művét (sokaknak ez a mutatvány egész alkotói pályafutásuk során sem sikerül), másrészt pedig ez a kötet azonnal kultikus státuszba is emelkedett. Persze ez a könyv nem más, mint a Ready Player One, az…

Tovább

Mitől vagyunk azok, akik?

Az Unio Mystica kiadó jóvoltából végre magyarul is megjelent Orson Scott Card méltán nagy hírű sci-fi sorozatának negyedik, egyben utolsó része is, Az elme gyermekei. A kötet a Végjátékot, A holtak szószólóját és a Fajirtást követi, lezárva a sort. A könyv méltó…

Tovább

Kegyelemdöfés

Nem meglepő módon A kegyelem magáról a kegyelemről szól, de szerencsére nem csak arról. Azért, mert olyan, mint amilyenek általában az igazán jó regények, olyan, mint a szavakba öntött élet. A kegyelem ugyanis az életről magáról is szól, és azon túl minden hétköznapi,…

Tovább

Csip-csip csóka

Az úgy volt, hogy valami gyorsan olvasható, könnyed, nyári olvasmányra vágytam. A Csókás nyár című kötet még valami Szabó Ervin Könyvtáras kiárusításnál került hozzám, és már a címében benne van hogy nyár, a borítójáról szinte csak úgy süt a kánikula, meg amúgy is…

Tovább

Felkavaró tartalom

Neil Gaiman új novelláskötetének címe (Felkavaró tartalom) és alcíme (A nyugalom megzavarására alkalmas történetek) is egyaránt nagyon találó, de igaz is: a könyv történetei ugyanis tényleg esetenként felkavaróak, de legalábbis megzavarják a mindennapok folyásának…

Tovább

Realista Harry Potter felnőtteknek

Az idei könyvhétre jelent meg magyarul Lev Grossman sikeres fantasy trilógiájának első kötete, A varázslók. A regényt a The Guardian a felnőttek Harry Potterének bélyegezte, ami nem feltétlenül igaz, és a könyv nem ettől jó, vagy főleg nem ettől. Lev Grossman (1969-) amerikai író, újságíró, a…

Tovább

Kihipózott disztópia

A legritkább esetekben döntök egy könyv olvasásáról kizárólag a borítója alapján. Talán a Feljövök érted a város alól esetében sem csak emiatt lett így (hiszen hiába elsőkönyves, azért mégis csak Pék Zoltán írta, aki elismert műfordító), de sokat nyomott a latban.…

Tovább

A sosem volt napló

Lynley Smith apró kötete, A missziótól a mártírságig a budapesti skót misszió mártírjának, Jane Hainingnek a naplója. Ezzel csak egy baj van: Jane Haining nem írt naplót. Ez az alapvetés, a fiktív naplóforma pedig a kötet minden további bajának forrása, ami összességében egy…

Tovább

Szavakba öntött bánat

A gyönyörű című Egyezer tündöklő nap szomorú könyv. Nem az a rövid rosszkedvet okozó fajta, és nem is a folyamatos zokogásra sarkalló. Annál sokkal több. Olyan, mintha Khaled Hosseini egy unalmas hétfő délután véletlenül megnyitotta volna a Szomorúság hordójának csapját,…

Tovább

Bombyx mori

A Rowling-rajongók nagy szerencséjére JKR nem csak jó, de termékeny író is, így szabályos időközönként kézhez kaphatják az évi betevő Rowling-adagjukat. A Harry Potter-sorozatot követően a felnőtt irodalom felé forduló író előbb az Átmeneti üresedéssel örvendeztette meg…

Tovább

Európa öngyilkos lett

Hatalmas érdeklődés kísérte a francia botrányszerző, Michel Houellebecq új regényének, a Behódolásnak a megjelenését. Ezt már önmagában a szerző személye, és a téma (az iszlám térhódítása a közeljövő Franciaországában) is előidézhette volna, de ami végül az egekig…

Tovább

Trilógiát írnál? Így rontsd el a végét!

Miután olyan sokáig halogattam Az éhezők viadala-trilógia elolvasását, idén január-februárban végre sorra került a három kötet. Az éhezők viadala egy érdekes, és tisztességes trilógia indító kötetnek bizonyult, a Futótűzzel elérte a csúcsát a sorozat, ami az átalakulás…

Tovább

Kijavíthatatlanságoskodások

Az idei könyvfesztivál díszvendégét, az amerikai Jonathan Franzent több száz fős sor várta a dedikáláson, ebben a tömegben pedig én is szerettem volna egy helyet magamnak, úgyhogy egy hajszállal a fesztivál előtt kiolvastam sokak által legjobbnak tartott könyvét, a Javításokat.…

Tovább

Az eljövendő náci múlt

A második világháborút nem a szövetségesek, hanem a tengelyhatalmak nyerték meg; az Egyesült Államok területén a náci Németország és a császári Japán osztozik; a zsidók bujkálnak; a rabszolgatartás ismét legális. Igazán érdekes alaphelyzet, ráadásul nem akárki, hanem…

Tovább

Emberi életek vándorpályái

Haragszom magamra. Szeretni akartam a TransAtlanticot, de mégsem szerettem meg igazán. A szerző az egyik legjobb kortárs író; a téma érdekesnek tűnt; a stílusa éppen olyan, mint eddig; ráadásul több idősíkot és emberéletet fűz laza kézzel egybe. Valami mégis hiányzott.…

Tovább

Naiv krimi gyerekeknek

Az előző hónapban Joe Hill remekművének, a NOS4A2-nak a befejezése után valami nagyon másra, a szokásos olvasmányaimtól eltérőre, és egyben rövidre (és utólag szemlélve talán valami igazán gyermekien pozitívra) vágytam, így Erich Kästner klasszikusát, az Emil és a…

Tovább

Erkölcsi hullák hajnala

Az igazán jó könyvekről sosem tudok írni. Na jó, a csoport bizonyos tagjairól igen, de van az a kategória, amiről ha vért izzadok, akkor sem. Azt követően, hogy letettem őket, azonnal billentyűzetet akarok ragadni, hogy márpedig erről tüstént tájékoztatnom kell mindenkit, aztán…

Tovább

Megint a lét a tét

Az éhezők viadala trilógia első része megfogott annyira, hogy eldöntöttem: végigolvasom a sorozatot. A második rész elolvasása később jó döntésnek bizonyult, jobban tetszett ugyanis, mint az első kötet (nem is beszélve a harmadikról), és azt hiszem a három közül a…

Tovább

Túlélni a karácsonyt

Ha egy igazán jó könyvre vágyunk, akkor nincs más teendőnk, mint kézbe venni a NOS4A2-t, Joe Hill igen vaskos kötetét. Úgy értem, ha tényleg valami azonnal magába szippantó, elemi erővel a világában tartó, és az összes idegszálunkat mind a kilencszáz meg még egynéhány…

Tovább

A jövő rémisztő képe

A sci-fi körökben mindenki által jól ismert (bár általam nem olvasott) Metró-regények írója új könyvében az emberiség jövőjéről ad igazán elborzasztó képet. Lehengerlő ötletességgel és a finom áthallások iránti jó érzékkel megírt regényt ad olvasója kezébe, még ha…

Tovább

A végén csak egy maradhat

Talán nem túlzás az utóbbi évek legnagyobb, de mindenesetre az egyik legnagyobb könyvsikerének titulálni Suzanne Collins ifjúsági trilógiáját, Az éhezők viadalát. Az őrületes hype-on túl, a fülszöveg alapján láttam némi fantáziát is a történetben, úgyhogy végül én is…

Tovább

A Korona minden előtt

A másik szárnysegédet követően november végén jelent meg Kondor Vilmos Szent Korona-trilógiájának második része, A koronaőr második tévedése, melynek kapcsán a szerző a blognak is interjút adott. Az új kötettel meglepő módon nem előre, hanem visszafelé ugrunk az időben:…

Tovább

Alvásdeprivációs pszichózis a köbön

Az idei ősz egyik legjobban várt könyve volt számomra az Álmatlanok, ami az ismeretlenségből (elsőkötetes szerző könyvéről lévén szó) robbant be a köztudatba, hogy aztán a várt izgalmak, fordulatok és feszült cselekmény helyett csak egy sor csalódást okozzon, és sajnos nem…

Tovább