Librarium

Librarium

Kihipózott hajkorona

2017. január 25. - winrudi

Nagy rajongója vagyok Sofi Oksanennek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az észt-finn írónő összes eddig megjelent művét olvastam, a Baby Jane-t leszámítva, ezért nem meglepő, hogy nagy várakozással és komoly elvárásokkal vettem kézbe legújabb könyvét, a Normát. Sajnálatos módon azonban most először - és remélhetőleg utoljára - csalódnom kellett az írónőben, aki nemes egyszerűséggel elfelejtette megírni saját regényét.

norma.jpg

Sofi Oksanenre gondolva két dolog juthat eszünkbe: extravagáns a megjelenése és baromi jó könyveket ír. Sőt, regényei nem csak jók, de különösen fontosak is, pláne történelmi nézőpontból megközelítve. Ezek a Sztálin tehenei, a Tisztogatás és a Mikor eltűntek a galambok. Oksanen többször járt már hazánkban is, a Normát tavaly novemberben személyesen mutatta be Budapesten, 2014-ben pedig ő volt a Budapesti Könyvfesztivál díszvendége.

A Norma címadó főhőse Norma Ross, aki titokzatos és szoros kapcsolatot ápol édesanyjával, Anitával, egészen annak hirtelen bekövetkező, tragikus haláláig: itt kezdődik a regény. Az édesanya halála előtt egy családi fodrászszalonban dolgozott, Norma pedig elhatározza, hogy ugyanitt vállal munkát, célja nem más, mint hogy fényt derítsen Anita halálának tisztázatlan körülményeire. Fontos tudni, hogy Norma különleges képességek birtokában van, "varázsereje" pedig gyorsan növő, rakoncátlan, szőke hajtincseiben rejlik.

Alaphelyzetéből kifolyólag a regény akár egy izgalmas, misztikus vonásokkal gazdagított krimi is lehetne, de sajnos nem az. Ennek legfőbb oka pedig az lehet, hogy Oksanen a megírása előtt elmulasztotta végiggondolni, hogy mit is szeretne írni. A Norma ugyanis egy kicsit társadalomkritikus dráma, egy kicsit maffiaregény, egy kicsit krimi, és egy kicsit mágikus realista mű. Jó esetben ezek a műfajok kiegészítenék egymást, és egy összetett, értékes olvasmányélménnyel gazdagítanák a könyv olvasóját; ehelyett azonban inkább semlegesítik a másikat, valami olyasfajta végeredményt produkálva, amire a zavaros katyvasz lehet a megfelelő kifejezés.

sofi_oksanen_anna1.jpgSofi Oksanen

A mű igenis fontos kérdéseket vet fel, mint az illegális haj- és gyerekkereskedelem; vagy a modern, fogyasztói társadalom kritikája, sajnos azonban ezek bemutatása kidolgozatlan marad. A nyomozás, mint olyan végig áthatja a regényt, de igazán ez sem működik, a misztikus vonalról nem is beszélve. Utóbbi gyakorlatilag szóhoz sem jut, a cselekményt időnkénti előremozdítását leszámítva. Utolsó mentsvárként menekülhetnénk a szereplőkhöz, de be kell látni, hogy ezúttal igazán szerethető vagy érdekes karaktereket is elmulasztott elénk festeni Oksanen tolla. Mindent összevetve így a Norma az elmulasztott lehetőségek és a kibontatlan ötletek regénye marad, ami sokkal, de sokkal jobb is lehetett volna.

A kötetet köszönöm a Scolar Kiadónak!

10/5

Sofi Oksanen: Norma
288 oldal
Scolar Kiadó, 2016.
Fordította: Bába Laura
Eredeti cím: Norma

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr4112152319

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása