Nos hát ugye van ez a dolog, valamiféle tény-szerűség, hogy tudniillik 2016-ban eddig egy darab bejegyzés volt a blogon, és az is még februárban. Tegnap meg hirtelen született egy újabb, és akkor most nem tudni, hogy is van ez. Lesz még több, vagy ennyi volt? Bezárja polcait a Librarium, vagy főnixeset játszik? Hogyan tovább?

Nem tervezem ezt a bejegyzést bő lére ereszteni, hiszen ez mégsem egy személyes blog, hanem egy könyves blog, és bár a hosszú évek (azt hiszem 5 és fél) során fel-felmerült, hogy ezen változtatni kéne, én mégis csak tartom magam az eredeti tervekhez. Van az úgy, hogy az embernek változnak a dolgok az életében, munkák és miegymás, aminek köszönhetően nem hogy blogot írni, de még olvasni sincs ideje. Nem mintha panaszkodnék, nincs mire, de a moly.hu-ra pillantva míg 2013-ban 67, 2014-ben pedig 50 kötetet olvastam el, ugyanez a szám tavaly 37 (ami igazából 35, ugyanis kettőt képtelen voltam befejezni, és már önmagában ez is új), idén pedig mindössze 13, úgy, hogy már októbert írunk, és kettőt még csak most olvasok ezek közül. Ha pedig az ember fiának olvasni sincs ideje, energiája (ezzel pedig saját korábbi véleményemet köpöm szembe, miszerint az olvasásra a fentiekből mindig jut - hát nagyon nem), akkor blogolni sincs.

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen a Librariummal. Rám nem jellemző módon évekig kitartóan írtam, akkor is ha 10-en olvastak el egy bejegyzést, és akkor is ha több ezren. Nem ez motivált ugyanis, mert bár persze azért mégis. Hiszen jól esik, ha valakit érdekel is, amikre órákat szán az ember a szabadidejéből. Persze ez a könyvek esetében különösen nehéz, hiszen - sajnos - nem a legnépszerűbb blogos témák közé tartozik az irodalom meg az olvasás. Szóval évekig írtam, tehát törölni semmiképpen sem szerettem volna, de úgy éreztem, hogy a jelenlegi életvitelembe már nem fér bele, így csendesen elhal majd. Emlékszem, hogy a februári, Armadáról szóló bejegyzés megírásakor mégis azt kötöttem ki, hogy ha az Index szerkesztői úgy döntenek, hogy a bejegyzés kerüljön ki Index2-re, akkor folytatom a blogot. Kikerült, és több, mint ötszázan olvasták. Aztán mégsem tudtam folytatni, viszont ismét J.K. Rowling volt az, aki megmentette az olvasásomat és a blogírásomat is. A Gonosz pálya is kint van az Index2-n, és tényleg nem ez az elsődleges szempont, de mégis megerősített tegnapi elhatározásomban. 

Folytatom a blogot, bár több kötetről sosem fog megszületni már a kritika, amiket az elmúlt bő egy évben olvastam. Ezt követően azonban nem minden egyes elolvasott regényről fogok írni (ahogyan tettem azt éveken át), hanem csak azokról, amiket erre érdemesnek tartok, amikhez lesz kedvem, és persze ami a legfontosabb: amikre lesz időm. Ez persze a recenziós példányok, így tehát a friss megjelenésekről született bejegyzések számát is vélhetően a nullához közelíti, de ez nem feltétlenül baj. A jövőben nem csak szabadabban szeretnék olvasni, de szabadabban szeretnék blogot is írni. Aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz, remélem, hogy lesz, aki velem és a Librariummal tart.