Librarium

Librarium

Alvásdeprivációs pszichózis a köbön

2014. december 22. - winrudi

Az idei ősz egyik legjobban várt könyve volt számomra az Álmatlanok, ami az ismeretlenségből (elsőkötetes szerző könyvéről lévén szó) robbant be a köztudatba, hogy aztán a várt izgalmak, fordulatok és feszült cselekmény helyett csak egy sor csalódást okozzon, és sajnos nem pozitív értelemben.

Adrian_Barnes_Almatlanok_b1_300dpi.jpg

Ahogyan említettem, a 2012-es Álmatlanok Adrian Barnes első regénye, amit Arthur C. Clarke-díjra jelöltek, és a filmjogokat már meg is vásárolta a 20th Century Fox. A szerző Angliában született, de Kanadában nőtt fel, és ott is él, regénye is itt játszódik (Vancouver) egyébként. Barnes a Selkirki Főiskolán tanít angolt és kreatív írást, valamint online hírportálok tulajdonosa és működtetője. Következő kötete Neverhasbeen címmel várható 2015-ben.

A regény alaphelyzete, amint arra a magyar cím is utal (az eredeti cím Nod, ezt elhagyni úgy érzem jó választás volt, még ha a bibliai utalás így ki is veszik belőle) az, hogy egy átlagos hétköznapon Vancouver városának lakossága arra ébred, pontosabban eszmél, hogy a lakosság úgy 99%-a képtelen volt aludni előző éjjel. A jelenség a napok előrehaladtával újra és újra ismétlődik, és kiderül, hogy nem csak a város, de az egész bolygó ugyanebben a betegségben szenved. Néhány ember akad csupán, akik továbbra is képesek aludni, ők pedig egytől egyig egy aranyszínű fényről álmodnak. A test négy hétig bírja alvás nélkül, a regény tehát nagyjából szűk egy hónapnyi időt ölel fel, és kíséri figyelemmel a modern társadalom darabokra hullását, az emberek megőrülését, és az őrültek hatalomra jutását.

adrian_barnes.jpgAdrian Barnes (forrás: Metropol)

Az alapötlet zseniális, nem hiába sikerült felkeltenie a figyelmemet a lebilincselő borítóval (Kuszkó Rajmund) karöltve, nagyobb baj azonban, hogy a pozitívumok listája kis túlzással itt véget is ér. Az ötletből fakadó lehetőségeket nem aknázza ki Barnes, és egyszerűen nem válik azzá a regény, ami lehetne. Lehetne érdekes a cselekmény, de nem az; lehetne megkapó a stílus, de nem az; vagy lehetnének emlékezetesek a karakterek, de nem azok. Annyit még hozzá kell tenni, hogy a világrend összeomlását egész jól ábrázolja a szerző, bár ezt sem teljes egészében, valamint elég irreálisan: túlságosan és egyöntetűen negatív a kép, amit lefest.

Egy ilyen kötethez egész egyszerűen túl kevés a bő kétszáz oldalas terjedelem, így bizonyos kérdéseket még elnagyoltan sem válaszol meg az író. A világ történéseinek bemutatására így nem jut hely, az egyéni sorsok pedig - talán a szereplők antipatikusságából fakadóan - egyszerűen nem érdekesek. A cselekmény esetlegesnek, csapongónak és elcsúszott hangsúlyúnak tűnik. Azt hiszem, vagy nekem van bajom a modern sci-fivel, vagy annak velem, de az Álmatlanok pontosan úgy okozott csalódást, mint tette azt az igen hasonló Expedíció az év elején. Annak a folytatásait nem maradt kedv és érdeklődés elolvasni, jelen esetben ugyanez Barnes további munkásságáról mondható el. A szerző első regénye nyomokban a Nobel-díjas szerző, José Saramago könyvére, a Vakságra emlékeztetett, mégsem ér teljesen az összehasonlítás, mert bár azt a regényt nagyon régen olvastam, de mégis úgy rémlik, hogy mindent jobban csinált, mint az Álmatlanság. Kár érte.

A kötetet köszönöm az Agavénak!

10/5

Adrian Barnes: Álmatlanok
224 oldal
Agave Könyvek, 2014.
Fordította: Farkas Veronika
Eredeti cím: Nod

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr57003773

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása