Librarium

Librarium

Nyugtalanító rémmesék Erdélyből

2014. november 11. - winrudi

Szabó Róbert Csaba novelláskötete, az Erdélyi rémtörténetek alcímet viselő Fekete Dacia nem okoz csalódást témaválasztásait tekintve: vízihullák, kísértetek, gyilkosságok és megmagyarázhatatlan jelenségek állnak a novellák középpontjában, miközben a helyszínek (Kolozsvár, Nagyszeben, a Duna-delta, az erdélyi havasok) sajátos, valamiféle Transzilvániás-Drakulás hangulati síkkal gazdagítják a kötetet. Kár, hogy a néhány egyenesen zseniális történet mellé, egy sor gyengébb alkotás is bekerült a kötetbe.

fekete_dacia.jpg

Szabó Róbert Csaba 1981-ben született Szilágybagoson, Romániában. A Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője, jelenleg Marosvásárhelyen él. Korábban három novelláskötete jelent meg, Az egész Antarktisz kontinens (2006), a Kutyák birodalma (2009), és a Temetés este tízkor (2011). A Fekete Dacia 2012-ben jött ki a Libri Kiadónál.

Ősszel mindig elkap a vágy, hogy valami félelmeteset, borongósat és sötét hangulatút olvassak, így tehát bár a könyvet jó fél éve beszereztem, elolvasásával megvártam az októbert. A könyv borítójáért hatalmas dicséret illeti meg Réczey Zoltánt. Eszméletlenül hangulatos, a történetekhez illő, egy kicsit modern, egy kicsit minimalista, egy kicsit tarantinós, ahogyan a fekete Dacia két lámpájának fénypászmája belehasít az erdélyi vidék ködös sötétjébe, miközben a hátteret baljósan hajladozó fenyvesek és az óriásira nőtt telihold uralják. A védőborítót levéve pedig marad a koromfekete borító és a rikító, vérvörös cím.

szrcs.jpgSzabó Róbert Csaba (fotó: Pion István, port.hu)

A szerző jól ír, mindegy hogy századelős, vagy éppen napjainkban játszódó az adott novella, van valami hamisítatlanul és jó értelemben vett erdélyi a sorokban. Összességében általában borzongatók, időnként egyenesen félelmetesek a történetek, sokszor pedig csak bizarrak, vagy gusztustalanok. Jellemzi a kötetet a nyugtalanító feszültség, ezt a rémtörténetek esetében nyilvánvalóan szándékolt célt sikerült elérnie a szerzőnek.

Ahogyan azonban azt a bevezetőben is említettem a novellák színvonala sajnos eléggé hullámzóra sikerült. Szinte lehetetlen tökéletesen egységes színvonalú novellafüzért alkotni, óhatatlanul bekerül a sorba egy-egy gyengébb alkotás is. Itt azonban az erős kezdés után mintha túlsúlyba kerülnének utóbbiak. Szerencsére van néhány igazán kiemelkedő, mi több, zseniális novella is, ilyen A rettenetes víz urai, az Emlékül Annuskának, a Lelkiismeretünk bekötőútjain, A léghajó utasai és Az emeleti szobák lakói. Már pusztán ezekért a novellákért érdemes elolvasni az egész kötetet, vagy éppen akár csak ezt a néhányat a sok közül. Ezek sorából is kiemelkedik kettő, a Lelkiismeretünk bekötőútjain és Az emeleti szobák lakói, ezekben ugyanis a borzongatás mellett bizonyos sajátos történelmi terhek és problémák bemutatása is sikerül, még pedig néhány horrorklisé bravúros felhasználásával. A végső győztes így is a Lelkiismeretünk bekötőútjain, a kommunista múltból adódó egyfajta bűn folyamatos felbukkanása egy autó képében, aminek jelenlétére végül meglepően reális magyarázat születik. Ez az autó pedig mi más is lehetne Románia esetében, mint egy jó öreg Dacia? Zseniális. Nem véletlen, hogy végül a kötet címadója is ez lett.

transylvania_temető.jpgErdélyi evangélikus temető (fotó: Michal Huniewicz)

Ezekhez a remekekhez társulnak az átlagos, vagy éppen felejthető történetek, mint A hegyi állat barlangja, a Ruba Mihály ajándéka, a Kiszáradás, Az ördög Kolozsváron, az Utolsó járat a Monostorra, vagy a Stein József és testvérei. Ezek illenek a kötet koncepciójába, nem rosszak, de nem is nevezhetők kiemelkedőnek. Ezek mellé azonban sajnos olyan történetek is bekerültek a kötetbe, mint az Éjszakai horgászat, Az ululuji csapda, A sebész, a Mészárlás a keleti tónál, vagy A Boglyas-szikla rejtélye, melyek rontják az összképet, és érdektelenek, esetenként érthetetlenek is.

A Fekete Dacia összességében tehát egy változó színvonalú, ám jól megírt és legtöbbször sajátos hangulatú novellákat felvonultató kötet, néhány kiemelkedő történetéért azonban mindenképpen megéri elolvasni, ezek maradandó alkotások, és olvasásra érdemes kötetté emelik Szabó Róbert Csaba negyedik novellafüzérét.

10/7

Szabó Róbert Csaba: Fekete Dacia - Erdélyi rémtörténetek
210 oldal
Libri Kiadó, 2012.

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr26886267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása