A Vasfüggöny című könyvében Anne Applebaum az alcímhez hűen azt mutatja be a legmesszemenőbb alapossággal, hogyan, és milyen változatos eszközökkel törte meg, formálta saját képére a Szovjetunió, a második világháború győztes hatalma, a későbbi hidegháborús időszak bipoláris világának egyik pontja a vasfüggönyön innen kialakított hűséges szatellitállamait.
Anne Applebaum (1964) történész, újságíró, aki 2003-as munkájáért, A Gulag történetéért megkapta 2004-ben a Pulitzer-díjat. Ebben a művében több mint ezer oldalas terjedelemben tárta fel a szovjet munkatáborok rendszerét. Applebaum zsidó értemiségi családban nőtt fel Washingtonban. BA diplomát summa cum laude minősítéssel kapott a Yale Egyetemen, majd Londonban szerzett mesterdiplomát nemzetközi kapcsolatokból, de Oxfordban is tanult. A The Spectator szerkesztőjeként, és a The Daily Telegraph, az Independent valamint a Sunday Telegraph szerzőjeként is dolgozott, majd a kilencvenes években Londonban és Varsóban élt, a The Economist és a The Washington Post rovatvezetője volt. 2010-ben megkapta a Petőfi-díjat a budapesti Terror Háza Múzeumban, a díjjal a közép-kelet európai szabadság és demokrácia előmozdítására tett erőfeszítéseket ismerik el. 2013-ban felvette a lengyel állampolgárságot, folyékonyan beszél franciául, lengyelül és oroszul, két gyermek édesanyja, férje pedig Radosław Sikorski, lengyel külügyminiszter. Az idei ukrán-orosz konfliktus kapcsán Putyin ellen emelte fel a szavát.
2013-as kötete, a Vasfüggöny az Európánál jelent meg az idei könyvfesztiválra, ahol a szerző személyesen is dedikált és egyéb programokon is részt vett. Új könyvében a Gulag után a vasfüggöny felé fordítja a figyelmét, illetve sokkal inkább afelé, ami emögött a fal mögött rejlett, a hidegháborús világrend kezdeti éveiben. A Szovjetunió ugyanis már 1944-ben, a hadi események és ezekkel együtt Kelet-Európa felszabadítása és egyúttal megszállása mellett megkezdte a legalább ennyire fontos elméleti síkú tevékenységet is. A második világháború végéhez érve a nyugati hatalmak lemondtak az öreg kontinens ezen feléről, szemet hunyva Sztálin - csak Hitlerhez fogható - kegyetlensége felett, ezzel pedig egyfajta koncként dobták a szovjet hatalom elé ezeket az országokat. Applebaum három országot, Kelet-Németországot, Magyarországot és Lengyelországot emeli ki a keleti blokk országainak sorából, és persze szól Romániáról, Csehszlovákiáról, Jugoszláviáról vagy Bulgáriáról is, a főszereplő jelen esetben azonban az előbbi három. A könyv megszületésének hat éve alatt az alapos hagyományos (levéltári és szakirodalmi forrásokon alapuló) kutatást az oral history is kiegészítette: a szerző az események számos szereplőjével beszélgetett személyesen.
Ezen országok sokszor megegyező, ám gyakran eltérő példáin keresztül mutatja be a szerző azt a folyamatot, ahogyan a Szovjetunió minden lehetséges eszközt felhasználva fokozatosan saját képére formálta, bekebelezte, megtörte, szovjetizálta ezeket a nemzeteket, felhasználva a titkosrendőrök, a moszkovita (Moszkvából eredeti hazájukba visszaimportált) kommunista vezetők hathatós segítségét is. A kötet két nagy részre oszlik, míg az elsőben ennek a folyamatnak a rendkívüli, történészi alapossággal történő bemutatását kapja az olvasó, a másodikban a már "működő" sztálinizmus mindennapjaiba kapunk betekintést. A folyamat feltárásánál kitér az események kezdetére, a világháború végnapjaitól kiindulva, érintve a kommunisták, a rendvédelmi szervek tetteit, és persze az eszközöket: az erőszakot és a megfélemlítést, valamint az ifjúságot, a rádiót, a művészetet, a sajtót, a politikát, a gazdaságot; tehát leginkább az élet minden területét szabályozni kívánó törekvéseket.
Anne Applebaum (forrás: haaretz.com)
A második részben aztán fény derül arra, hogyan számol le a hatalom előbb reakciós ellenségeivel, - legyen akár szó volt katonákról, papokról, más pártok híveiről - hogy aztán a saját elvtársak kerülhessenek sorra: ők sem menekülhettek ugyanis az indok nélküli büntetés, a börtön, vagy a kivégzés elől. A szerző ezután kitér a homo sovieticus, azaz a szovjet ember milyenségére is, a hatalom ugyanis nem csak mint társadalom-, de mint egyénformáló erő is fellépett, célja pedig alattvalóinak teljes megtörése, birtoklása és irányítása volt. A szovjet realizmus, mint olyan is terítékre kerül, legyen szó a művészet bármely területéről: irodalom, építészet, film, zene, a lényeg ugyanaz, mindent a hatalom egyetértésével, semmit nélküle.
Applebaum a tervgazdaság nyomán a semmiből kinövő eszményi városok (pl. Sztálinváros) felépülését is bemutatja, ahogyan a társadalom két jelentős csoportját is: az általa kelletlen kollaboránsnak nevezett réteget, akik saját és családjuk boldogulása, életben maradása és jövője érdekében kénytelen az együttműködésre; és a passzív (főleg fiatal) ellenállókat, akik minden eszközzel és lehetséges módon igyekeznek újra és újra kimutatni a kormányzattal szemben elfoglalt pozíciójukat. A kötet második részét természetesen a forradalmak, az 1953-as német, és az 1956-os lengyel, illetve magyar események vázlatszerű bemutatása, és az összefoglaló epilógus zárja.
A Vasfüggöny több okból is kiemelkedően fontos könyv. Egyrészt bárki számára alapmű, aki az adott korszak igazán beható megismerését tűzi ki célul maga elé, főleg, hogy a három kiemelkedő szerephez jutó ország egyike Magyarország. A szerző mind a rendszer fokozatos és mindent átitató felépítését, mind pedig a totalitarizmust tökélyre fejlesztő, álságos, hamis és emberellenes rendszer mindennapjait elénk tárja. Mindezt egyszerre nagyobb összefüggések részletes leírásának, és rengeteg egyéni sors, a rendszer áldozatai, haszonélvezői, vagy éppen irányítói bemutatásának segítségével éri el. Másrészt nagyon helyesen a helyén kezeli a szóban forgó országok, így hazánk 1945 és 1947 közötti történelmét is, amit lehet akár demokratikus időszaknak is bélyegezni (hiszen mégiscsak első ízben nyílt lehetőség a teljes körű választójog gyakorlására), de mégsem érdemes. Mégis miféle demokrácia az, amelyben - többek között - a belügyminisztériumot és az erőszakszervezeteket is egy bőven kisebbségi pozíciót elfoglaló párt irányítja, vagy amelynek területén egy idegen hatalom, a szovjet hadsereg csapatai állomásoznak?
Anne Applebaum a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon dedikál (2014. április)
A könyv igazi fontossága azonban ezeken túlmenő, és egyúttal kettős. Az egyik összetevő, hogy a kommunista rendszerek valódi természetének részletes bemutatása segíthet leszámolni a fel-felerősödő és rendkívül káros nosztalgikus érzésekkel: remélhetően közel lehetetlen egy ennyire embertelen és életellenes rendszer pozitív megítélése, bár ez a kijelentés utópisztikus, és a naivitást sem nélkülöző. A leglényegesebb talán pedig, hogy a mesterségesen kreált rendszer által igényelt embertípus, a homo sovieticus beható ismeretében nem nehéz felfedezni a jelenkori analógiákat, melyek választ adnak arra, miért ilyenek a magyarok (is)? Legyen akár szó a folyton kiskapukat kereső, az államot egyszer és mindenkorra rossznak és átverni valónak bélyegző emberről; vagy a vallásosság mértékéről és minőségéről; vagy akár a mindig a másikat figyelő, "besúgó-embertípusról", melyek mögött felsejlik a vörös csillag. Ezek a jelenségek pedig a mai napig jelenlévő sztálini nyelvezettel kiegészülve rámutatnak, hogy hatásait tekintve mind a mai napig velünk él a kommunizmus, kitörölhetetlenül és elfelejthetetlenül, de feldolgozhatóan: az ehhez vezető menetelés első lépését pedig a megismerés jelenti, ahogyan azt a szerző is kifejti a Vasfüggöny záró soraiban:
"Ahhoz, hogy egy nemzetet újjá lehessen építeni, a polgárainak meg kell érteniük, hogyan rombolták le: hogyan ásták alá az intézményeit, hogyan forgatták ki a nyelvét, hogyan manipulálták az embereket. A részleteket kell ismerniük, nem pedig holmi általános elméleteket, és személyes történeteket kell hallaniuk, nem pedig a tömegekkel kapcsolatos általánosításokat. Tisztábban kell látniuk, hogy mi motiválta az elődeiket, valóságos embereknek kell látniuk őket, nem pedig fekete-fehér karikatúráknak, áldozatoknak vagy gazembereknek. Csak így lehetséges, hogy – lassan – újjáépítsék a nemzetet."
A kötetet köszönöm az Európa Kiadónak!
10/10
Anne Applebaum: Vasfüggöny, Kelet-Európa megtörése 1944-1956
616 oldal
Európa Könyvkiadó, 2014.
Fordította: Szabó Hedvig
Eredeti cím: The Iron Curtain, The Crushing of Eastern Europe, 1944-1956
