Tegnap, 87 éves korában, Mexikóvárosban halt meg Gabriel García Marquez, Nobel-díjas kolumbiai író. A szerző az egyik legismertebb spanyol anyanyelvű író volt, a mágikus realizmus talán legnagyobb alakja. Olyan művek fűződnek a nevéhez, mint a Száz év magány, a Szerelem a kolera idején, vagy A szerelemről és más démonokról.

Gabriel Gárcia Márquez (1927-2014, fotó: Miguel Tovar, AP, The Guardian)

Az író 1927-ben született Aracatacában. Tíz testvére volt, feleségével tizenhárom évesen ismerkedett meg, akkor fogadtak örök hűséget egymásnak, majd 1958-ban összeházasodtak. Eleinte az El Espectador nevű kolumbiai napilapnál dolgozott riporterként, majd külföldi tudósító volt Rómában, Párizsban, Barcelonában, Caracasban és New Yorkban. Első figyelemfelkeltő munkája az 1955-ben cikksorozatként megjelent Egy hajótörött története volt, amit 1970-ben könyv formában is kiadtak. 1967-ben jelent meg máig leghíresebb regénye, a Száz év magány, amit Szakács Vera 1971-ben fordított magyarra. A mű a mágikus realizmus talán legismertebb darabja. Márquez 1982-ben kapta meg az irodalmi Nobelt regényeiért és novelláiért. Utolsó kötete 2004-ben látott napvilágot Bánatos kurváim emlékezete címmel.

(fotó: Huffingtonpost)

"Azt hiszem mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikük hátizsákjában."
/Gabriel Gárcia Márquez/